Nem csak nálunk zajlik libalegelőn a játék

Aki járt már Magyarországon focimeccsen október vége és április eleje között - vagy bármikor, amikor az anyatermészet ránk zúdítja áldásos ajándékait -, az nagyon jól tudja, mit jelent az, amikor a remek futballista emberek az úgy nevezett libalegelőn labdázgatnak.

Csakhogy ehhez egyáltalán nem vagyunk hozzászokva egy Bundesliga találkozón, vasárnap viszont ennek a ritka és szokatlan látványnak lehettek tanúi azok, akik leültek megnézni a Borussia Mönchengladbach-Borussia Dortmund bajnokit.

A mindenféle világbajnok spílerek nem is nagyon tudtak alkalmazkodni a megtépázott, szétbombázott, széttrancsírozott talaj nyújtotta meglepetésekhez, Mario Götzének, a németek brazíliai hősének még stoplist is kellett cserélnie, hogy megálljon a két lábán.

Nem is hozott túl látványos játékot az összecsapás, a Dortmund Marco Reus szenzációs találatával és Roman Bürki óriási védéseivel vitte el a három pontot Mönchengladbachból, de felmerülhet bennünk a kérdés: ha ezek a kiváló futballisták nem tudnak jó színvonalú játékot produkálni ilyen talajon, akkor miért várjuk a sokkal képzetlenebb NB I-es játékosoktól, hogy megtegyék? Ezért kell hát stadionokat építeni és fejleszteni a magyar labdarúgás infrastruktúráját.

A választ a költői kérdésre viszont majd csak akkor kapjuk meg, ha itthon is hajlandóak lesznek futballozni a csapatok télen. Vagy bármikor.