Blogolj!

BL-töri: amikor egy norvég pszichológus idegösszeomlásba kergette Londont

Dorogi László

A huszonegyedik századi labdarúgás egyik legigazságtalanabb mérkőzése. (Fotó: The Telegraph)

Tom Henning Övrebö neve 2009-ben végérvényesen összefonódott a Barcelonával és a Chelseavel. A Bajnokok Ligája 2008/2009-es kiírásának elődöntőjében összecsapó gigászok április 29-én 0-0-s döntetlent játszottak a Camp Nouban, a Stamford Bridge-en pedig május 6-án adtak randevút egymásnak. Ennek a sorsdöntő összecsapásnak a levezénylésével bízta meg az UEFA a civilben pszichológusként dolgozó norvég sporttársat. Mint később kiderült, rettenetes döntésnek bizonyult.

A Chelsea abban az évben csoport másodikként jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba az A jelzésű kvartettből az AS Roma mögött, majd előbb a Juventust, aztán a Liverpoolt takarította el az útjából. A katalánok csoportelsőként kvalifikálva a legjobb tizenhat közé előbb a Lyont, majd a Bayern Münchent ütötték el a továbbjutástól, Pep Guardiola vezetőedzőként pedig első évében rögtön BL-elődöntőig vezette a 2006-ban Frank Rijkaarddal végső győzelmet arató csapatot. A szezon előtt szerezte meg Gerard Piqué játékjogát a Barcelona a Manchester Unitedtől, 5 (ÖT!) millió euróért, és szintén abban az évben hozták fel az első csapathoz a La Masián nevelkedett Pedro Rodriguezt, vagy Sergio Busquetset is.

A szezonnak Luiz Felipe Scolari irányításával nekivágó, majd Guus Hiddink vezényletével a Premier League-ben bronzérmet szerző kékeknek nem sikerült előnyt szerezniük a BL-elődöntő első mérkőzésén Camp Nou-ban, de a londoni visszavágón Mikael Essien már a 9. percben bevette Victor Valdes kapuját, a Chelsea pedig fél lábbal a kupafinálé kapujába lépett. Ekkor kezdett bele Övrebö máig emlékezetes ámokfutásába, amiért a Chelsea szimpatizánsai a mai napig velejééig gyűlölik őt és persze a Barcelonát is. Rekonstruáljuk ennek a csodálatos májusi estének az eseményeit.

...

Nem sokkal múlt este kilenc, a Chelsea összesítésben 2-1-re vezet a Barcelona ellen. A londoni szimpatizánsok bizakodnak, 23 perc telik el a találkozóból, egy következő góllal nagyon-nagyon nehéz helyzetbe sodornák a legyőzhetetlennek hitt Barcelonát. A 23. percben Daniel Alves szabálytalankodik Florent Maloudával szemben a barcelonai tizenhatoson belül, Övrebö ennek ellenére csak szabadrúgást ítélt a Chelsea javára, a tizenhatos oldalsó vonaláról. Na bumm neki, egyszer bárki hibázhat, és hát annak a fránya tizenhatosnak a vonala egyébként is olyan vékony. Nehéz eldönteni, hol kezdi el cibálni az egyik jóember a másikat.

Három perc telik el, most Eric Abidal akciózik saját tizenhatosán belül, kis híján letépi Didier Drogba csodaszép, kék mezét. A labdához persze semmi köze a francia szélsőnek, de Övrebö nem idegeskedik. Nem történt itt kérem semmi az ég világon, futballozzanak tovább. Így zajlik az első félidő, 45 perce marad a Barcelonának, hogy kicsikarja az egyenlítést, ezzel együtt megnyissa maga előtt az utat, ami a római Stadio Olympicoba vezet.

A fordulás után szegény Didier Droga továbbra is az áldozat szerepében tetszeleg, faragják őt becsülettel. Az 55. percben Yaya Touré követi a "labdát is, babát is" elvet a barcelonai büntetőterületen belül, de Övrebö következetes marad és szilárdan ragaszkodik az általa ismertnek és elfogadottnak vélt szabályrendszerhez: nincs tizenegyes.

Akár 4-0-ra is vezethetne a Chelsea, hátradőlve kortyolgathatnák koktéljaikat Roman Ambramovicsék a VIP-páholyban, de még mindig csak 1-0, a pallos pedig lebeg a londoniak és Övrebö feje felett is. Tizenkét perccel a kilencven letelte előtt Yaya Touré borítja fel Nicolas Anelkát  - Anelkát az Isten szerelmére - a katalán tizenhatoson belül. Semmi, semmi, semmi. Övrebö már egy párhuzamos univerzumban jár fejben, ma már senki és semmi nem ingathatja meg szilárd meggyőződésében: aki kék mezben van, azt lehet ütni, vágni, csípni, rúgni, mert szabad.

A londoni játékosok 200-as pulzusszámmal, önkívületi állapotban üvöltenek a norvéggal, de ő meg sem inog. A 81. percben Gerard Piqué stoppol pazarul jobb kézzel egy hazai lövést - hol máshol, a saját tizenhatosán belül. Övrebö már csak azért sem fúj bele sípjába. A Chelsea játékosok egyre hevesebben, egyre nagyobb vehemenciával esnek neki minden egyes téves ítéletet követően, de a sporttárs lelkivilágát elönti az önérzet és a dac.

Már mindenki elkönyveli, hogy a játékvezetői szarvashibák ellenére is finálét játszhat a Stadio Olympico gyepszőnyegén a Chelsea, amikor Andrés Iniesta - mint azóta tudjuk, pályafutása során nem utoljára -  sorsdöntő bombagólja süvítve akad bele a londoni kapu hálójába a ráadás harmadik percében. Guardiola ész nélkül rohan az oldalvonal mellett, naná, hiszen ő sem akar kimaradni az eufóriát gerjesztő egyenlítő találat következtében egymás hegyén hátán őrjöngő katalán játékosok öröméből.

De még nincs vége. Michael Ballack lábában van még egy sistergős, eget rengető, kapuba tartó bomba. A német beleáll, a hosszabbítás ötödik percébe fordul az óra. Repül a nehéz labda, ki tudja hol áll meg, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg. Samuel Eto'o már tudja. A csillagokkal díszített játékszer feje fölé emelt felkarján csattan, Ballack idegei végleg elpattannak. Drogba teli szájjal üvölti, hogy ez egy kib@szott árulás sporttárs, mindenki elveszti az eszét a Stamford Bridge-en, a Barcelona pedig utazhat a Bajnokok Ligája döntőjére.

...

"Nem az volt életem legjobb napja, de azokat a hibákat játékvezetőként követtem el. Hibákat a játékosok és az edzők is követnek el. Vannak olyan napok az életedben, amikor nem teljesítesz olyan szinten, amilyen szinten kellene. Ezzel együtt persze nem lehetek büszke azon az estén mutatott teljesítményemre" - nyilatkozta a két csapat 2018-as BL-nyolcaddöntője előtt a spanyol Marcának a játékvezetéstől 2010-ben visszavonult, jelenleg Oslóban élő Övrebö.

"Nehéz megmagyarázni, hogy az ember miért, vagy miért nem hoz meg bizonyos döntéseket a futballpályán. Talán a nyomás miatt, talán pont Ballacktól nem láttam, hol landol a találkozó végén a lövése.

Számos oka lehet, amiért egy döntést úgy hoz meg egy játékvezető, ahogy. Számomra nagyon fontos, hogy tanultam a hibáimból. Az a meccs már nagyon régen volt, szinte el is felejtettem, csak az újságírók emlékeztetnek újra és újra, mi történt azon az estén"

- tette hozzá a korábbi sípmester.

Azóta 2012-ben már találkoztak a felek a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, méghozzá szintén az elődöntőben. Akkor Ramires és Fernando Torres emlékezetes találatai kellettek a Camp Nouban ahhoz, hogy a Stamford Bridge-en aratott győzelmét követően az angolok bejussanak a fináléba, hogy ott aztán a semmiből egyenlítve, tizenegyesekkel elhódítsák a serleget a Bayern München kárára.

Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy a kedd esti, Chelsea-Barcelona találkozót a török Cüneyt Cakir dirigálja. Ő pedig nem egy jó játékvezető. Csak aztán ne jusson Övrebö sorsára.

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/48807/pics/lead_800x600.jpeg
Bajnokok Ligája,Barcelona,Chelsea,külföldi foci
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?