Blogolj!

Néztünk, mint a moziban, de csak drámát kaptunk, izgalmat nem

Dorogi László

A sors szeszélyes rendező, de a Bajnokok Ligája fináléjától végeredményben mindent megkaptuk amire vágytunk: drámát, könnyeket, szenzációt, történelmet. A köntös azért lehetett volna másmilyen.

Fotó: Reuters

A nemzetközi és hazai sportsajtó egyértelműen Cristiano Ronaldo és Mohamed Szalah gigászi párharcaként harangozta be a Bajnokok Ligája 2017/2018-as kiírásának fináléját, s olyan nagyon nem is jártak volna messze az igazságtól, ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy egyébként két, nagybetűs és nagyszerű csapat feszült egymásnak Kijevben. A tét? Csekélység. A Real Madrid a Bajnokok Ligája történetének első címvédőjeként olyan tettre készült, amilyenre utoljára a Bayern München volt képes a hetvenes években. Zsinórban harmadik, összességében tizenharmadik BEK/BL sikerét könyvelte volna el, ráadásul Zinedine Zidane sem veszített még egyetlen egyenes kieséses párharcot és finálét sem az első számú európai kupasorozatban, amióta átvette a madridiak irányítását.

A túloldalon Jürgen Klopp gólgyáros gépezete, felfegyverkezve ékköveivel, a Firmino-Salah-Mané csatártrióval és egy szolid BL-gólcsúcs pedigréjével állt szemben a Királyi Gárdával, így az összecsapás nagy iramot, látványos futballt és sok gólt ígért. Mielőtt a főszálon végigszaladunk, vissza kell kanyarodnunk egy röpke pillanatra a Ronaldo-Szalah mellékszálhoz. Cristiano Ronaldo idén - és a tavalyi finálét is beleszámítva - zsinórban 11 Bajnokok Ligája mérkőzésen talált az ellenfelek kapujába, amivel új rekordot állított fel, ennek tetejében ötödik európai trófeáját zsebelte be és kétségtelenül hatalmas szerepet játszott a Real Madrid döntőig történő menetelésében. Mohamed Szalah-t sokan CR7 legnagyobb kihívójaként emlegetik a következő Aranylabda-szavazással kapcsolatban, ám az egyiptomi klasszisnak a világbajnoki szereplése is majdnem ráment a kijevi fináléra, mindössze szűk 30 percet tölthetett a pályán Sergio Ramos vitatott szabálytalanságát követően. Summa summárum: a döntő egyáltalán nem a két sztár tündöklő teljesítményéről marad emlékezetes, mégis róluk szóltak a hírek a lefújást követően.

Fotó: qz.com

Mivel a két csillag ilyen-olyan okok miatt háttérbe szorult, új hősök születésére volt szüksége a kijevi finálénak ahhoz, hogy valamilyen úton-módon kiemelkedjen a BL-döntők sorából, ám szerencsére a rendező kitűnő érzékkel nyúlt a forgatókönyvbe. Mindenekelőtt megalkotta a sztori főgonoszát, s ahogy Janus Isten is mindig két arccal figyel ránk, úgy marad Sergio Ramos örökké a Real Madrid drukkerek szemében pozitív hős, aki cafatokra tépte a városi rivális BL-győzelemről szövögetett álmait 2014-ben, s éppen így marad ellenszenves, alattomos paraszt a Királyi Gárda ellen szorítók népes táborának emlékezetében. Sergio Ramos szerencsétlen mozdulata kétségtelenül új irányba fordította a történet alakulását, s ha szándékosan okozott sérülést a Liverpool legjobbjának, ha nem - amit nyilván sosem fogunk megtudni, pálcát törni tudás híján valaki fölött pedig botorság lenne - megtörte az angolok kezdeti lendületét.

Gonoszunk már volt, szükségünk volt egy jóra is, aki, ha Jürgen Kloppnak szerencséje van, a Vörösök kispadjáról nézi végig a döntő első hatvan percét. Gareth Bale 122 másodperccel pályára lépését követően meglőtte a sorozat történetének legszebb találatát, összetörte a Liverpool álmait és a kijevi finálét követően róla kellett volna szólnia mindennek, hiszen duplájával történelmi győzelemhez segítette a Real Madridot. Pedig a walesi az utóbbi időszakban partvonalra került, már nem kapott minden mérkőzésen lehetőséget Zidane-tól, sőt állítólag a csodaollóját követően sem mondott neki semmit a francia mester. Lehet elfogytak a szavai, amit mondjuk nem csodálunk. A korábbi rekordigazolás és a Királyi Gárda kapcsolata elhidegült és könnyen megtörténhet, hogy ezzel a csillogó koronával tett pontot madridi pályafutása végére.

Fotó: The Star

Egy igazán szórakoztató moziban persze a gonosz és a jó csatáját nem lehet végig pattanásig feszülő idegekkel bírni, ezért a jó rendezők mindig írnak a történetbe egy-egy szerencsétlen flótást - mint a Star Wars filmek megosztó figurája, Jar Jar Binks, vagy a Shrek kelekótya négylábúja, Szamár - akiken jót derül a közönség, jelenlétükkel pedig oldják a feszültséget. A baj akkor kezdődik, ha az udvari bolondok szeretnének hős szerepében tetszelegni, mert olyankor megbomlik a világ egyensúlya és szörnyű dolgok történnek. Pontosan ez történt Loris Karius-szal is, aki kimondva, kimondatlanul a legnagyobb mínusz jellel ellátott negatív hőse lett a kijevi BL-döntőnek. Mestere és csapattársai példamutatóan kiálltak mellette a döntőt követően, de legbelül azért baromira fújhatnak rá, mert olyan lepkefajokat fedezett fel az ukrán éjszakában, amilyeneket előtte még soha senki.

Ha csak a statisztikákat és a végeredményt vesszük figyelembe, a Liverpool a mérkőzés kétharmadában alárendelt szerepet játszott a Real Madriddal szemben, mégsem állítható teljes magabiztossággal, hogy rosszabb csapat benyomását keltette volna, mint spanyol riválisa. Karius felfoghatatlan hibái és Szalah sérülése nélkül ez a mérkőzés teljesen másképp alakult volna, ám örökérvényű és elcsépelt közhely, a sportban nem létezik feltételes mód. A Real Madrid az egyik legrögösebb úton - a PSG, a Juventus és a Bayern München testén keresztül - jutott el a Bajnokok Ligája fináléjába, ahol kétségtelenül hatalmas csalódás lett volna számukra egy ilyen menetelést trófea nélkül lezárni. Egy percnyi kétségünk ne legyen, a spanyolok megérdemelten hódították el zsinórban harmadik BL-serlegüket és írták magukat a történelemkönyvek újabb lapjára, mégis keserű lehet kissé a moziba járók szája íze. A drámát megkaptuk, csak éppen az izgalom maradt el.

Fotó: standard.co.uk

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/53266/pics/lead_800x600.jpg
Bajnokok Ligája,Liverpool,Real Madrid
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?