Blogolj!

Az apró betűs záradék: Borussia Dortmund

Dorogi László

Soha senki nem szabott még ekkora zakót Diego Simeone Atlético Madridjára, mint a Lucien Favre vezette Borussia Dortmund szerda este. A németek veretlenül vezetik a Bundesligát és ebben a szezonban még nem szenvedtek vereséget tétmérkőzésen. Mégsem beszél róluk senki.

Fotó: bvb.de

2014 óta először, a Bajnokok Ligája indulása óta pedig harmadszor rajtolt a Borussia Dortmund három győzelemmel a sorozat főtábláján. Matematikailag már csak két pontra van szüksége a németeknek ahhoz, hogy kvalifikálják magukat az egyenes kieséses szakaszba, s az ehhez szükséges egységeket akár már Madridban, az Atlético otthonában megszerezhetik a november elején esedékes negyedik körben. Lucien Favre vezetőedző érkezésével varázsütésre változott meg az elmúlt másfél-két évben csak szenvedő sárga-fekete alakulat játéka (és mentalitása), de nem csak a svájci tréner szakértelme, hanem az eddig igencsak sikeresnek tűnő nyári átigazolások is alaposan közre játszottak abban, hogy a Borussiával ismét komoly tényezőként kell számolnia az európai futballelitnek.

Így silányult a Bayern München első számú kihívója középszerű csapattá

A 2010-es évek elején úgy tűnt, a Borussia Dortmund hosszú távú kihívója lehet a Bundesligában a német rekordbajnok Bayern Münchennek. A Ruhr-vidéki alakulatnál minden adott volt a sikerhez, fineszes játékospolitika, karakteres vezetőedző, győztes mentalitás, a játékoskerethez igazított, jól működő taktika.

A Dortmund újbóli felemelkedésének kulcsa kétségtelenül a vezetőedzőként jókora Bundesliga-tapasztalattal rendelkező Lucien Favre kezében van (korábban a Borussia Mönchengladbachot rajzolta fel újra az európai futballtérképre, de a Hertha sem sok sikeresebb időszakot tudhat magáénak a Favre-érában látottaknál), aki olyan ajtókat nyitogat az elmúlt hónapokban, amelyket sem Peter Bosz, sem Peter Stöger, de regnálása utolsó időszakában Thomas Tuchel sem volt képes kinyitni. Ennek ellenére a Borussia Dortmund továbbra is surranópályán oson a csúcs felé, továbbra sem beszélnek róluk bajnokesélyesként és továbbra sem tartják őket a BL-trófea megszerzésére aspiráló gárdának. Pedig az Atlético Madrid még sosem kapott ekkora pofont Diego Simeone irányítása alatt, mint szerda este, holott az argentin trénernek ez volt a 391. tétmérkőzése a Matracosok kispadján...

"Természetesen az a vágyam, hogy az egész csapat kivegye a részét a támadójátékból, a kapustól kezdve a csatárokig. Meg kell találnunk a gólszerzés intelligens módját. Azt szeretném, ha a csapat feljebb tolná a védekezését és képes lenne veszélyes kontratámadásokat vezetni. Egy olyan gárda, amely nem tud kontrázni, nem jó csapat"

- nyilatkozta Favre, miután júliusban átvette a Dortmundot Peter Stögertől, s már ebből a nyilatkozatból is könnyedén kivehető a svájci mester labdarúgásról alkotott filozófiája.

A modernkori Dortmund vitathatatlanul Jürgen Klopp irányítása alatt ért a csúcsra, s ez még akkor is állítható, ha a legjobb szezonjukban sem tudták megelőzni az ősi rivális Bayern Münchent - 2013-ban mind a Bundesligában, mind a Német Kupában, mind a Bajnokok Ligájában a második helyre szorultak a bajorok mögött. Klopp saját stílusát egy interjúban a heavy metalhoz hasonlította, s ha e mellé állítjuk Favre elképzeléseit, akkor elmondható, bár vannak hasonlóságok a két Dortmund között, de a sárga-fekete zenekar most úgy muzsikál, mint a legkellemesebb modern jazz formáció. A Dortmund ereje kétségtelenül a precízen megtervezett csapatjátékon alapul, de a rendszeren belül nagyon is hangsúlyos szerepet kap az improvizáció és az egyéni képességek kiaknázása.

Egy karmesternek persze minőségi zenekarra van szüksége és a Borussiáról a legkevésbé sem mondható el, hogy az utóbbi években beváltak volna az igazolásai. A klasszisok rendre távoztak, a helyükre érkező utódok pedig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A klub egy negatív spirálba került, amelnyek az aljára talán Pierre-Emerick Aubameyang elvesztésekor kerültek. Ha a Borussia idei sikerének titkát kutatjuk, első körben elengedhetetlen megemlítenünk Sebastian Kehl nevét. Az egykori csapatkapitány kifejezetten a személyére szabott pozíciót kapott a klub vezetésében, győztes, korlátokat nem ismerő mentalitásával pedig új életet lehelt a befásulni látszó Hans-Joachim Watzke, Michael Zorc kettősbe.

Fotó: bvb.de

Ahogy azt májusban a Ruhr-vidék sárga-fekete felén beharangozták, alaposan átalakult kerettel vágtak neki az idei szezonnak, több korábbi kulcsemberétől is megvált a gárda és olyan fontos posztokra sikerült minőségi játékosokat szerződtetniük, amelyek az elmúlt időszakban finoman fogalmazva sem voltak megoldottnak tekinthetők. Azt persze nem lehetett teljes bizonyossággal sejteni, hogy Axel Witsel egy kis kínai kalandozás után ilyen kirobbanó formában tér vissza az európai futball vérkeringésébe, ahogy azt sem, hogy a Werder Brementől megkaparintott, inkább csak a Bundesliga-rajogók körében ismert dán válogatott Thomas Delaney ekkora stabilitást ad majd a dortmundi középpályának, ahogy azt sem, hogy Paco Alcacer valenciai önmagát idézve robban be a német élvonalba.

Favre csapataira egyébként mindig is jellemző volt, hogy előszeretettel építenek a fiatal, pályafutásuk elején járó kivételes tehetségekre, s ez Dortmundban sincs másképp, ők egészítik ki, vagy fogalmazhatnánk úgy, fűszerezik meg a rutinos játékosok által alkotott stabil alapot. A dortmundi utánpótlásból felemelkedő Jacob-Bruun Larsen, vagy a még mindig szemtelenül fiatal, de már nagy Bundesliga-rutinnal rendelkező Christian Pulisic sem lépte még át a húsz éves életkor kapuját, miközben a védelembe olyan játékosok érkeztek, mint a 19 éves Achraf Hakimi, vagy a 22 éves Abdou Diallo. A svájci válogatott Manuel Akanji 23 évével már valóságos matuzsálemnek számít a dortmundi tengelyben, és akkor még nem beszéltünk a 18 éves Jadon Sanchóról, aki komoly tényező Lucien Favre rendszerében, s aki alaposan meg is hálálja a bizalmat.

Nem lehet véletlen, hogy Marco Reus, a Borussia csapatkapitánya korábban úgy fogalmazott, Favre a legjobb edző, akivel valaha együtt dolgozott, s a tények bizony önmagukért beszélnek: a németek két lábon járó, megtestesült szerencsétlensége újra régi önmagát idézi régi-új mestere kezei alatt.

Fotó: bvb.de

Aligha meglepő, hogy a Borussia Dortmund szinte minden mutatóban hatalmasat lépett előre az előző idényhez képest (ne feledjük, hat forduló után akkor is 21-2-es gólaránnyal és 16 ponttal vezették a Bundesligát), 12 tétmérkőzésükből tízet megnyertek két döntetlen mellett, 37-8-as gólarányuk pedig több mint tekintélyt parancsoló. S ha mindez nem lenne elég, Favre még a meccsekbe is zseniális érzékkel nyúl bele, a Borussia 37 szerzett góljából 16-ot (a találatok 43 százalékát) cserejátékos jegyzett. Hogy hol a hibapontja az elképesztő lendületben lévő gárdának, azt most nehéz megmondani, különösen annak fényében, hogy az Atlético ellen megnyert BL-találkozó volt az első komolyabb kihívás a Dortmund számára ebben a szezonban. Azt azonban érdemes feljegyeznünk, hogy olyan ez a Borussia, mint a szerződések záradékában szereplő apró betűs rész: kevesen olvassák el figyelmesen, így aztán könnyedén visszaüt.

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/62772/pics/lead_800x600.jpg
Bajnokok Ligája,Borussia Dortmund,Bundesliga
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?