Blogolj!

A fény stadionja egy kötelező hazain

Nem nevezném magam tapasztalt meccsjárónak, főleg, ha az itthon – inkább az élmény (nem a pályán mutatott teljesítmény) miatt - megjárt stadionokra gondolok. Ellátogattam viszont a festői Lisszabonba.

Már jó előre megvolt a foglalásom, a dilemma már csak az volt, hogy Sporting vagy Benfica. Mivel tartózkodásom időtartamára csak idegenbeli Bajnokok Ligája csoportmeccse esett a címvédőnek, melyen Lyonba látogatnak, így maradt egy bajnoki. Ennél nagyobb baj ne érjen soha, hiszen Európa legnagyobb arányú hazai támogatását élvező klubjának meccsét tekinthettem meg 65 ezer fős szentélyében. A vendégeskedő klub az aktuális hetedik helyezett Rio Ave volt, így nem maradt több kérdés csak a szektoromat és az ülőhelyemet illetően.

Kisebb kutatás után a klub portugál fórumán érdeklődtem, hol érdemes jegyet venni egy ilyen „rutin bajnokira”. Kifejezetten lelkesek és segítőkészek voltak a helyiek, örültek, hogy egy külföldit ennyire megmozgat szeretett klubjuk. Én magam őszinte Liverpool drukkernek tartom, és más csapatért maximum egy-egy meccs erejéig tudok izgulni, de ezzel nem szerettem volna segítőim kedvét szegni, meghagytam őket abban a hitben, hogy én csak a Benfica meccsein izgulok minden fordulóban.

Nem mintha a Sasoknak lenne szégyenkezni valójuk. A rekordbajnok dominánsan a portugál emberek kedvence és világszinten is 14 millió szurkolóval rendelkezik.

Ahogy landol a gépem, metróval az első utam a belváros legnagyobb Benfica-szurkolói boltjába vezet, amit többen is javasoltak korábban online. Érdekesség, hogy itt egy, a vörös csapat tematikájával ellátott cukrászda, egy kávézó, sőt egy elegáns étterem is része a boltnak a város legnyüzsgőbb utcájának közepén - a Sporting boltja negyed akkora, lehet sálat és mezt venni és leginkább üresen áll. Azonnal a pulthoz sietek és érdeklődök a másnapi meccs felől. Egyből megnyugtatnak, hogy van még jegy, azonban nehéz lesz többet egymás mellett találni - ez azért érint rosszul, mert nem egyedül megyek a mérkőzésre. A helyiek elmondása szerint a stadion ezeken a hazai meccseken általában 50-55 ezer embert szokott befogadni, teljesen más azonban, ha a Porto vagy a Sporting látogat hozzájuk. Sokat elmond a helyi fiatalok fanatizmusáról, hogy a boltban dolgozók közül kapásból két srácnak is hatalmas Benfica tetoválás díszíti az alkarját, a lány, akitől a jegyemet veszem első kézből mondja el, milyen a hangulat a B-középben, melyik szektorból milyen a kilátás a pályára, hiszen ő maga is ott van minden meccsen. És ez a fiataloknál teljesen magától értetődő.

A meccs helyi idő szerint este hatkor kezdődik, úgyhogy a városnézés mellé nekem még az Aston Villa – Liverpool találkozót is be kell sűrítenem. Nem is érdemes túl sok szót fecsérelnem arra a meccsre, kifejezetten frusztráltan indultam el a stadion irányába, pedig előtte egész nap azt vártam. Hozzátartozik, hogy titkon vagy nem titkon, de azért reméltem, hogy mire én elindulok az Estádio da Luz irányába a Liverpool már több góllal is vezet és lerendezettnek tekinthető a találkozó. Ez az idei, nem az a csapat, így úgy szálltam metróra, hogy a Villa még vezetett, de a City már fordított a Southampton ellen. Gondoltam az estémnek lőttek, bármit is ígér nekem Lisszabon büszkesége, hiszen tényleges kedvenceim épp elszórják előnyüket. Már-már sorsszerűen Robertson és Mané tettek róla, hogy arra tudjak koncentrálni, ami a szemeim előtt zajlik a gyepen.

Még Budapesten is megvan a hangulata egy villamosszerelvénynek fél órával bármilyen futballmeccs előtt a pálya környékén, viszont teljesen más azt átélni, amikor 50 ezer ember indul el egy irányba. A legkisebbektől a legidősebbekig mindenkin mez és sál díszeleg és sikerül ugyanarra a szerelvényre szállnom, mint a lány, akitől a jegyet vettem korábban. Ő éppen a B-középbe tart a barátaival, így az élmény nem is lehetne autentikusabb. A nővérem megkérdezi, hogy a stadionról elnevezett metrómegállóból a felszínre érve hogyan fogjuk megtalálni a stadiont, én pedig gyorsan megnyugtatom, hogy nem fogjuk eltéveszteni… és hát nem is tévesztettük! Ez egy 65 ezer férőhelyes modern aréna, amit a 2004-es portugál rendezésű Európa-bajnokságra építettek. Később a döntőt is itt játszották. Azóta a Benfica otthona és nevének jelentése a Fény stadionja.

A szokásos sálat, mezeket, sapkákat áruló standok, kisboltok megvannak, a bejutás rendezett és gyors. Kultúrától, mediterrán vérmérséklettől, a játék minőségétől függetlenül ismerős „meccsrejárós” benyomások fogadnak, egészen addig, amíg ki nem lépünk a lépcsőházból a szektorunkba. A kilátás kifogástalan a viszonylag olcsó jegyünk ellenére is, a látvány lenyűgöző és a vendégszektort leszámítva teljesen vörös. Mire kényelmesen elhelyezkedünk már repül a klub címerállata, a Vitória nevű sas, óriási ovációt kiváltva a lelátó minden részén, ahol elhalad (minden tiszteletem az ott dolgozóé, aki több kevesebb sikerrel végig rajta tartja a jó pár reflektor fényét). Kis műsor következik a címerrel ellátott óriási ponyva lobogtatásával, a nézők énekeltetésével. Érkeznek a játékosok, rádöbbenek, ha csak a locsolók mentek volna a gyepen addig, valószínűleg akkor sem unatkoztam volna egy pillanatig sem.

Kezdőrúgás, megörülök, hiszen én itt még futballt is nézhetek. A Rio Ave kilenc forduló után hetedik helyen áll és pont fele annyi pontja van, mint aktuális ellenfelének (24-12). Ennek megfelelően indul a meccs, hazai labdatartással és a vendégek egyértelmű beletörődésével az alárendelt szerepbe. A hangulatra nem lehet panasz, minden apró történésre reagál a publikum. Kifejezetten dühösen fogadja a stadion a sorozatos ítéleteket, melyek a vendégek javára születnek és egy-egy elmulasztott sárgát vagy játékmegszakítást is. A Rio Ave igyekszik tördelni a játékot, így aztán a feszültség egyre fokozódik ahogy a félidő feléhez közeledünk. Egyértelmű tervvel érkezett a Rio és úgy tűnik, az ő akaratuk érvényesül. Még a vezetés megszerzéséhez is ők állnak közelebb állnak közelebb egy kontra után. Majd egy újabb kétes döntés után pattanásig feszül a légkör a Luzban és egy emberként fütyülik a meccset vezető Xistra játékvezetőt. Egy Cervinek felmutatott sárga lap után szöglettel jönnek a Sasok. Ennyi ember összeadott szakadatlan fütyülése közepette izzik a levegő, a játékosok testbeszédén, készülődésén is látszik, hogy készülőben van valami. Közhellyel szólva „a levegőben van a gól”. Pizzi beadása után Ruben Dias emelkedik a legmagasabbra és a helyi fiú fejesével megszerzi az előnyt a Benfica. Katarzis, örömünnep, hangorkán, tűzijáték, lángnyelvek (komolyan), The White Stripes - Seven Nation Army. A közönséggel skandáltatja a gólszerző nevét a stadion bemondója. Mindez a 32. percben, ezután a félidő gyorsan eltelik, viszonylag eseménytelenül, látszólag a hazaiak elégedettek ezzel az eredménnyel egy félidő alatt, a vendégek pedig várják, mit mond nekik edzőjük.

A félidőben az ifisták rugdosnak a pályán, közben slágerek szólnak, elégedetten megy a félidő elemzése minden oldalamról. Gondoltam megkóstolom a sörüket, amely márka a válogatott, a portugál szövetség, a bajnokság és konkrétan a Benfica egyik legnagyobb támogatója, nevük mindenhol ott van. Ehhez képest a büfékben semminemű alkoholt nem adnak el, ami nem tragikus, inkább érthetetlen.

A második játékrészt a vendégek kezdik jobban ám a vörösök fiatal védelme állja a sarat. A publikum nagy része már visszaszivárgott a büfékből, de meglepően csendes, egészen az első szabálytalanságig. Ezután, hogy teljesen letudja a meccset a hazai alakulat, szinte a semmiből Pizzi bizonyítja, hogy jelenleg a legjobb játékos a pályán. A kapusnak esélyt sem hagyva egy akció végén oda lövi a labdát pontosan, ahonnan a hálóőr elmozdult. Innentől kezdve a Benfica tartja a labdát, biztos passzok hátul és a középpályán. A Rio Ave láthatóan feladta, elfogadta helyét a portugál táplálékláncban. Mindkét csapat menne már zuhanyozni és 2-0 után már a nézők nagy részén is ezt érzi az ember. A hangulat alábbhagy, a nyolcvanadik perctől fokozatosan hagyják el a stadiont a rutinosabb meccsre járók. Megtudjuk, hogy 53579-en látogatták meg ma az Estádio da Luz-t. A lefújást követően a hazai játékosok számolatlan labdát rúgnak a közönségbe, ezzel nagy üdvrivalgást kiváltva.

A stadiont elhagyva jó a hangulat, szombat este lévén még koránt sincs vége az ünneplésnek. Érdekes adalék, hogy a szállás felé tartva több Benficás Joao Felix mezt is látok a szurkolókon, de mikor a sokadik Atlético Madrid variánsát látom ennek vidám hazai szurkolókon, akkor kezdtem megérteni, mennyire szeretik itt ezt a 19 éves helyi hőst.

Nem állítom, hogy veszélyben lenne a Liverpool helye a szívemben, viszont a Fény Stadionjába tett látogatás, bízom benne, hogy nem az utolsó. Cseppnyi kétely sem marad bennem, miért szurkol ennyi ember szenvedélyesen ennek a klubnak Lisszabonban, miért állandó téma a kezdőcsapat, a bíró, a fiatal szupersztárok és hogy a 37 bajnoki címhez idén is hozzátesznek-e egyet.

Fotók: Rónay Máté

Címkék: Benfica, stadion
https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/85797/pics/lead_800x600.jpeg
Benfica,stadion
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?