Blogolj!

A fű zöld, a labda gömbölyű, London pedig kék

Legalábbis ezen a szombaton az volt, bizton állíthatom. Ugyanis élőben tekinthettem meg a Premier League 12. fordulójának nyitómérkőzését, a Chelsea-Crystal Palace londoni rangadót.

Másfél órával a mérkőzés előtt érkeztem meg a helyszínre, ahol már felvértezve várták a kilátogatókat az utcai árusok a mérkőzés meccssáljával, mezekkel és egyéb Chelseas fancuccokkal. Hiába volt hátra több mint egy óra a kezdőrúgásig, már ekkor rengeteg szurkoló tartózkodott a stadion környékén.

Haladva a pálya felé, megérkeztem az első ellenőrző ponthoz, ahol elkérték a jegyemet és átvizsgálták a táskámat, amiből meglepetésre nem kobozták el a vizemet. Megörülve ennek, rögvest a Chelsea szurkolói boltba vettem az irányt, ami a földszinten, a stadionon belül található.

Itt aztán a kirakósoktól kezdődően, a Chelsea címeres nyakkendőkön át, egészen a rugdalózóig minden megtalálható. De nem csak ajándéktárgyakat lehetett vásárolni, hanem a londoni kékek kupáival is lehetett készíteni fotókat. Dacára annak, hogy nem a londoni kékek a kedvenc csapatom, kedvem támadt venni valamit, de végül a magyar viszonylatban horrorisztikus árak visszatartottak a vásárlástól.

Ahogy közeledtünk a mérkőzés kezdetéig, egyre nagyobb tömeg alakult ki a bolton belül, de látva az ott dolgozókat, nekik ez egyáltalán nem volt szokatlan. Körülbelül tíz pénztárnál is fogadták a vásárlókat, így nem kellett sokat várakoznia annak, aki vásárolni kívánt.

A tömeg csak nőtt, úgyhogy elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy megkeressem az ülőhelyemet. Ismét a főtérre mentem, ahol megkerestem azt a kaput, amelyiken át vezet az út a lelátóig. Itt tudatták velem, hogy bevihetem a vizemet, viszont a kupakot kint kell hagynom. Minden bizonnyal erre azért van szükség, mert ezek bedobálása kellemetlen sérüléseket tud okozni a játékosoknak. Viszont így kénytelen voltam a meccs alatt a lábamnál tartani a palackomat, amit nem egyszer fel is rúgtam…

Az ülőhelyem a vendég kapu melletti szektorba szólt az alapvonal magasságában, így nem volt rálátásom sem az eredményjelzőre, sem pedig a vendég szurkolókra, de ezt leszámítva nem lehetett panaszom.

Na de térjünk rá a mérkőzésre, amit egy perces megemlékezés előzött meg. Sráckoromban volt szerencsém több NB I-es meccsen is kint lenni, és amikor megemlékezéssel indult egy találkozó, mindig frusztrált, hogy miért nincsen síri csend a stadionban, miközben külföldön, több tízezer ember képes elnémulni arra a kis időre. Ezúttal sem történt máshogy, egy mukkot sem lehetett hallani a lelátóról. Mellettem egy kisiskolás korú gyermek és apukája ült, és amikor a kisfiú mondani akart valamit neki, az apukája azonnal, határozott módon csendre intette őt. Valószínűleg, a kisfiú többet nem fog megszólalni ilyen helyzetekben, az apuka gesztusa pedig mindent elmond arról, hogy e téren hogyan is nevelik a gyermekeiket az ottani szülők.

A mérkőzést szakmailag nem elemezném, ezt sokan megteszik/megtették helyettem, inkább a hangulatról és a légkörről számolnék be. Annyit viszont meg kell említenem, hogy hiába próbálta meg a Palace minél magasabban meghúznia a védelmi vonalát, ezen a délutánon a Chelsea akarata érvényesült és a 0-0-s félidő ellenére is kívülről nézve biztosra lehetett venni a hazaiak győzelmét.

A vendégek legveszélyesebb játékosa Zaha volt, akit ki is pécéztek maguknak a Chelsea-szurkolók. Mindegyik labdaérintése után hangos búgás hallatszódott a lelátóról. Ez látszólag nem zavarta az ex-MU játékost, aki rendkívül aktív volt a mérkőzésen, viszont amikor hibázott, óriási üdvrivalgás tört ki. A Palace szurkolók viszonylag csendben követték az eseményeket, de sok örömük nem is lehetett a meccsen. Először akkor lehetett őket hallani, amikor a Chelsea a sokadik szabadrúgását puskázta el. A kárörvendő vendégek éljenzése az egyik kihagyott pontrúgás után a vendégjátékosokat is látszólag felcsigázta, ami hatására a következő 5-10 percben veszélyesebben futballoztak.

Szót kell ejtenem a biztonsági őrökről is. Pár sorral mögöttem egy némileg ittas és annál hangosabb társaság ült. Vagyis inkább állt, amiért többször rájuk is szóltak. A második félidő közepén aztán az egyiküket el is vezették, számára véget ért a mérkőzés. Azt nem tudni, hány meccses eltiltást kapott, de ismerve az angolok szigorú szabályait elképzelhető, hogy legközelebb csak jövőre látogathat ki kedvenc csapata mérkőzésére.

Két gólnak is örülhettünk a hazai oldalon, ez által megtapasztalhattam, milyen is az, amikor 40 ezer ember örül egy gólnak.

A lefújás után szem és fültanúi lehettem egy megható pillanatnak, amikor Gary Cahillt, korábbi Chelsea játékost állva tapsolt meg a hazai publikum.

A mérkőzést követően maradtam egy kicsit a helyemen. Rövid időn belül kiürült a stadion és a pályamunkások sem tétlenkedtek sokáig. Leszerelték a kapukat és amolyan teniszes módon, lehúzták a pályát. Rám is szóltak a biztonságiak, hogy ideje elhagynom a stadiont, és mivel én még szeretnék a jövőben kilátogatni angol bajnoki mérkőzésre, készségesen engedelmeskedtem.

Óriási élmény volt számomra elveszteni Premier League-es szüzességemet, ezért bátran ajánlom minden futballrajongónak, hogy látogasson ki egy angol bajnoki mérkőzésre, hogyha engedi a pénztárcája és az idejébe is belefér. Garantáltan jól fog szórakozni! 

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/85909/pics/lead_800x600.jpg
Chelsea,Premier League
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?