Blogolj!

A salzburgi futball titkát nem őrzik hét pecsét alatt

Dorogi László

Kis pénz, kis foci, nagy pénz nagy foci. Beigazolódni látszik Puskás Ferenc legendás, szállóigévé avanzsált mondása. Ezt alátámasztja a tény is, hogy a Bajnokok Ligája történetében 2019-ig egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy csak az öt legmagasabban rangsorolt pontvadászat képviselői jussanak be a legjobb tizenhat közé - egészen mostanáig.

Bajnokok Ligája: ez a nagyok játéka

Hiába küzd az UEFA a kisebb csapatok felzárkóztatásáért, a BL tizenhatos mezőnye bizonyítja, hogy a nagy halak megeszik a kicsiket. Ilyen még soha nem fordult elő: a BL tizenhat legjobb csapata között, kizárólag az öt nagy európai bajnokságból induló együttesek kerültek be.

Szerencsére, még ebben a pénz diktálta futballban is történnek néha romantikus csodák, emlékezzünk csak vissza az Ajax tavalyi BL-menetelésére, vagy éppen a Leicester City mesébe illő angol bajnoki címére.

A Red Bull Salzburgot nehéz lenne azzal megvádolni, hogy nincs mit a tejbe aprítania. A klub költségvetése azonban köszönő viszonyban sincs nemhogy az európai topklubok, de még a portugál vagy holland élcsapatokéval sem. Ennek ellenére az osztrák alakulat az elmúlt hat évben hatszor nyert bajnoki címet hazájában, ötször hódította el az osztrák kupát, közben háromszor jutott tovább veretlenül az Európa-liga csoportköréből. 2018-ban egészen az elődöntőig meneteltek a második számú európai kupasorozatban és csupán néhány percre voltak a finálétól. Az elmúlt időszakban Szoboszlai Dominiknak köszönhetően itthon is rivaldafénybe került valamelyest a salzburgi alakulat, amely tudatos, szisztematikus munkának köszönheti a nemzetközi porondon elért sikereket és a látványos futballt egyaránt.

A kezdetek

A klubot SV Austria Salzburg néven alapították két városi klub, a Hertha Salzburg és a Rapid Salzburg összevonásával 1933. szeptember 13-án. Bár 1950-ben megszűnt az egyesület, még ugyanabban az évben újra is alapították, 1953-ban pedig fennállásuk során először jutottak fel az osztrák élvonalba, ahol végül sikerült is kiharcolniuk a bennmaradást, öt ponttal elkerülve a kiesőzónát.

A komoly sikerek azonban elkerülték a csapatot, a hetvenes évek előtt még a dobogóra sem nagyon sikerült odaérniük, az 1970/1971-es idényben fennállásuk legnagyobb sikerét elérve az ezüstérmet szerezték meg az osztrák Bundesligában. A nemzetközi futballvilág 1994-ben ismerte meg a nevüket, amikor egészen az UEFA-kupa döntőjéig meneteltek, ahol az Internazionale győzte le őket 1-0-ra. Még ugyanebben az évben megszerezték történetük első bajnoki címét, a következő idényben pedig először jutottak el a Bajnokok Ligája főtáblájára, ahol pechükre az előző év két döntősével, az Ajax-szal és a Milannal, valamint az AEK Athénnal kerültek egy négyesbe. Ennek ellenére szépen helytálltak, a hollandokkal mindkét alkalommal ikszeltek, a görögöket pedig idegenben sikerült is legyőzniük.

A múltat végképp eltörölni?

Bár az 1994-es bajnoki címet három évvel később követte még egy, a következő évtizedben nem alakult fényesen a salzburgi klub sorsa, mígnem 2005-ben gyökeres változások álltak be. Az egyesületet felvásárolta a Red Bull cég, amelynek eltökélt szándéka volt, hogy teljes egészében megsemmisítik a salzburgi futballtörténelmet és a nulláról építenek fel egy új, sokkal sikeresebb egyesületet. A multinacionális cég megváltoztatta a klub nevét és címerét, kicserélte a komplett klubvezetést és az edzői személyzetet is felfrissítette. Elvetették a gárda korábbi lila-fehér színeit és az energiaitalgyártó színeire, pirosra és fehérre cserélték.

A salzburgi tábor két részre szakadt, a piros-fehérekre, akik támogatják az új tulajdonosi kör törekvéseit és kiállnak a csapat mellett, valamint a lila-fehérekre, akik permanens tiltakozásokat szerveztek a Red Bull történelem-megsemmisítő hadjárata ellen. Több hónapon keresztül tartottak a tárgyalások a klub történelmi örökségét védők és a tulajdonosok között, ám előbbieknek csupán annyit sikerült elérniük, hogy a klubalapítás dátuma ne változzon meg 1933-ról 2005-re...

Vihar utáni csend

A klubimázs viharos megváltoztatását követően a klubvezetés a rutinos olasz trénert, Giovanni Trapattonit nevezte ki a csapat vezetőedzői posztjára, akinek munkáját Lothar Mätthaus segítette. A Red Bull Salzburg első nekifutásra azonnal bezsebelte története első - a salzburgi futball harmadik - bajnoki címét. Tette mindezt rendkívül simán, öt fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá vált, hogy az Austria Wien már nem előzheti meg őket. Az elvárások hirtelen hatalmasat ugrottak, s bizony a következő idény elején a Sahtar Donyeck elleni BL-selejtezős, valamint az AEK Athén elleni UEFA-kupa vereségek Trapattoni állásába került.

Fotó: The Irish Times

A veterán olaszt olyan szakemberek követték a salzburgi kispadon, mint a Schalke legendája, Huub Steevens, vagy később a Ferencvárosnál is megforduló Ricardo Moniz, de senkinek nem sikerült nemzetközi szinten kiugró eredményeket elérnie a csapattal. A Red Bull Salzburg 2012 júliusában csalódást keltő módon 4-4-es összesítéssel (1-0-s vereség idegenben, 4-3-as győzelem hazai pályán) kiesett a Bajnokok Ligája-selejtező első körében a luxemburgi Dudelange ellen, ez pedig arra sarkallta a klubvezetést, hogy alapjaiban változtassa meg a klub filozófiáját.

Előtérbe helyeződött az utánpótlásképzés, az akkor vezetőedző, Ricardo Moniz pedig kifejezetten parancsba kapta, hogy kötelező beépítenie az utánpótlás csapatokból érkező fiatal játékosokat.

A siker alapjai

A váltás szemmel látható eredményeket hozott, a Red Bull Salzburgot ma már senki nem intézheti el egy kézlegyintéssel. Az osztrák klub zsinórban tizenegy kudarcba fulladt kísérlet után az idei szezonban visszatérhetett a legnagyobb futballszínpadra, a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ott pedig megmutatta, hogy még a legjobbak ellen is van keresnivalója. Bár a címvédő Liverpooltól oda-vissza vereséget szenvedtek, az Anfield Roadon 0-3-ról sikerült felállniuk, a hazai mérkőzésen pedig helyzetek tömkelegét dolgozták ki és képesek voltak felvenni a Premier League-ben edződött rivális tempóját.

A salzburgi együttes szemre is tetszetős futballt mutatott be a Bajnokok Ligájában, de azoknak, akik követik az Európa-liga küzdelmeit, ez aligha okozott meglepetést. A Red Bull Az elmúlt négy idényben háromszor jutott tovább csoportjából a második számú európai kupasorozatban, mindhárom alkalommal vereség nélkül abszolválva a csoportkört. 2015-ben a Celtic, Astra Giurgiu, Dinamo Zagreb, 2018-ban az Olympique Marseille, Vitoría Guimaraes, Konyaspor, tavaly a Rosenborg, Celtic, RB Leipzig hármast előzték meg. Mindeközben olyan együtteseket búcsúztattak az egyenes kieséses szakaszban, mint a Real Sociedad, a Borussia Dortmund, vagy a Lazio, a testvércsapatnak számító lipcseieket pedig mindkétszer legyőzték.

Fotó: Eurosport Asia

A salzburgi sikernek nem őrzik hét pecsét alatt a titkát. A klub kiváló játékosmegfigyelő-hálózattal rendelkezik világszerte, bátran vásárolnak olcsó, ismeretlen futballistákat, akiket aztán jó pénzért továbbadnak magasabb szinten rangsorolt együtteseknek. Az akadémiai rendszerük világszínvonalú, többek között a Liverpool és a Bayern München képviselői is meglátogatták a salzburgi akadémiát, mielőtt megépítették volna saját utánpótlásnevelő központjukat. A futballistapalánták már az akadémián abban a játékrendszerben tanulják a játék alapjait, amelyben a felnőttek is játszanak: ez rendszerint egy klasszikus 4-4-2, vagy egy gyémánt alakzatú középpályával felálló 4-1-2-1-2. A Salzburg filozófiája egyszerű: gyors labdaszerzés, gyors passzok, gyors ritmusváltások, gyorsan végigvezetett akciók.

A Red Bull olyan edzőket adott továbbá a Bundesligának is az elmúlt években, mint a jelenleg a Borussia Mönchengladbach csapatával a német élvonalat vezető Marco Rose, vagy a Bayer Leverkusennél megfordult Roger Schmidt és a Frankfurtot vezető Adi Hütter.

Az üzlet az üzlet

A salzburgi játékosok abból a szempontból szerencsés helyzetben vannak, hogy más klubok futballistáinál könnyebb út vezet számukra a magasabb szintre. Az RB Leipzig és a Red Bull kapcsolata olyannyira szoros, hogy a játékosmegfigyelői hálózatuk és az akadémiájuk is közösen máködik, Gulácsi Péter, Kevin Kampl, Dayot Upamecano, Hannes Wolf, vagy éppen Konrad Laimer is a Salzburg-Lipcse útvonalat bejárva váltak Bundesliga-játékossá. A Salzburgnál tisztában vannak azzal is, hogy nem tartogathatják örökké Ausztriában a csiszolatlan gyémántokat, ám a játékoseladásokból szinte mindig profitálnak.

A klub az elmúlt hat évben 248 millió dolláros profitot termelt csak játékostranszferekből, s ha a pletykák igaznak bizonyulnak, újabb euró milliók vándorolhatnak hamarosan a salzburgi számlára. Nehezen elképzelhető, hogy egyszerű lesz megtartaniuk hosszú távon Erling Haalandot, Takumini Minaminót, vagy éppen Szoboszlai Dominikot, akikért a BL-szereplés miatt még talán többet is elkérhetnek, mint azt korábban tették volna.

Fotó: tt.com

A Salzburgnál egyébként is remek üzleteket kötnek mostanában, elég csak néhány példát kiemelnünk:

- a Diadie Samessekou, Amadou Haidara párost Maliból vásárolták meg kevesebb mint egymillió dollárért, később 35 millióért adták tovább őket a Hoffenheimnek és a Lipcsének

- Naby Keitát a francia harmadosztályból szerződtették Salzburgba kevesebb mint kétmillió dollárért, 34 millióért került Lipcsébe

- Sadio Mané 4,5 millió dollárjába került a klubnak, 26 millióért adták el a Southamptonnak

- Kevin Kampl 3,4 millió dollárért érkezett a VfR Aalentől, a Dortmund 13,5 millióért vette meg.

A pénz persze nem minden, de az elég világosnak tűnik, hogy Salzburgban tudják, hogyan bánjanak vele. Azt pedig az eredmények is igazolják, hogy a klubnál kiváló munka folyik. A jövő pedig fényes, ugyanis a klub ifi csapata 2018-ban megnyerte az ifjúsági Bajnokok Ligáját.

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/87371/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?