Blogolj!

Infantilis Infantino és a pénzügyi paradoxon

Dorogi László

Gianni Infantino dörzsölt fickó. Szépen, gondosan megtervezve kapaszkodott fel a ranglétrán. Eleinte csak golyóbisokat pakolgatott egyik edényből a másikba a különböző labdarúgó-versenysorozatok sorsolásánál, ma már viszont a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke. És mint ilyennek, vannak víziói arról, hogy kellene kinéznie egy ideális, globális futballvilágnak. Persze csakis úgy, hogy a fontos zsebek se maradjanak üresen.

Fotó: fifa.com

A FIFA-ról régóta köztudott hogy a korrupciós botrányok melegágya. A 2022-es katari világbajnoksággal kapcsolatban például csak simlisségekről, csalásokról, rabszolgaként dolgoztatott stadionépítő munkásokról hallani, arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag nyílt titok: az olajnagyhatalom manipulált szavazással "nyerte el" a legnagyobb presztízzsel rendelkező futballtorna rendezési jogát.

JÓ ESÉLLYEL LEFIZETÉSSEL NYERTE EL A VB-T KATAR

Olyan hírek láttak (ismét) napvilágot, melyek szerint a 2022-es -több sebből vérző- foci vb rendezését nem a legtisztességesebb úton nyerte el Katar. A közel-keleti olajállam ellen már korábban is voltak ilyen hihetetlen, elképzelhetetlen, nevetséges vádak, de a mindig tisztességes, becsületes, angyali tisztaságú FIFA rendre megvédte őket.

Az új típusú koronavírus-járvány, mint minden gazdasági ágazatnak - és most az egyetemes futballt is tekintsük ilyennek - a labdarúgásnak is jókora gyomrost osztott ki. A felfüggesztett bajnoki és válogatott küzdelmek, a szponzori és televíziós közvetítésekből származó kieső bevételek jókora veszteséget generálnak a klubok és nemzeti szövetségek számára. Ne legyen kétségünk, sok egyesület fogja kihelyezni a CSŐD táblát a járvány végén, vagy nem sokkal utána.

A FIFA-nak is gondolkoznia kell hát azokon a megoldásokon, amelyek majd újra berúghatják a futball motorját, amikor lecseng a vírusidőszak. Gianni Infantinónak vannak is víziói, reformjai a globális futball arculatváltásával kapcsolatban, de ezek helyenként bizony meglehetősen álszentek - no, ne mondjuk, hogy ezen meglepődött bárki is, aki vajat sejt a kopasz dirigens füle mögött.

A FIFA-elnök szerdán nagy szavakkal harangozta be a szervezet nagy terveit: a koronavírus-járvány után megváltozik a labdarúgás világa, kisebb, de jelentőségteljesebb tornák jönnek, nagyobb lesz az egyensúly a kicsik és a nagyok között. Na, ja... Kicsit olybá tűnik, hogy sok a rizsa, amit Infantino elfelejtett lenyelni és inkább szemenként köpögeti ki, ugyanis az európai szövetségnél töltött időszaka alatt minden korábbinál nagyobbra nyílt a gazdasági olló a topklubok és az "üldözők" között. Akkor hol itt az egyensúly?

No, de lássuk a reformterveket, amelyektől a futball kafkai átváltozását várja a tar vezető:

  • A FIFA tervei között szerepel, hogy kevesebb válogatott szünettel szabdalják szét a klubsorozatokat, bajnokságokat, ami alapvetően nem rossz elgondolás és a logikai vonal is felfedezhető mögötte: kevesebb, de hosszabb válogatott küzdelmekre szabott időszakokkal talán a nemzeti csapatoknak is több idejük van finomhangolni a taktikát mondjuk, látványosabb válogatott összecsapások jöhetnek. Ezzel a törekvéssel kapcsolatos, hogy az Afrika-kupát és a CONCACAF (Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja) zóna Arany-kupáját megritkítanák, az eddigi kettő helyett négy évente rendeznék meg, ami szintén nem rossz ötlet.

  • A CONCACAF-zóna vb-selejtezői kísérleti lóként élhetnek tovább: itt szeretné a FIFA kipróbálni azt az új formátumot, miszerint a zónába tartozó 35 tagországot a világranglistán elfoglalt helyezésük alapján két részre osztanák, a legjobb hat csapat pedig egy külön minibajnokság keretein belül küzdene meg a világbajnoki részvétel jogáért. Ez utóbbiból a legjobb három mindig automatikus vb-indulási jogot szerezne, a maradék 29 csapatnak viszont egy csoportkörön és egy egyenes kieséses szakaszon kellene átrágnia magát, majd a győztesnek lehetősége nyílna megküzdeni a hatos minitorna negyedik helyezettjével a világbajnokságért. Nesze neked egyenlőség. Ez a gyakorlatban tulajdonképpen nem jelentene mást, mint azt, hogy az Egyesült Államok és Mexikó jó eséllyel mindig kijutna (mondjuk ez az elmúlt évtizedekben egyébként is mindig így volt), míg mondjuk Jamaikának vagy Trinidad és Tobagónak ez jóval nehezebben jöhetne össze. És ha a formulát rávetítjük az európai futballra is, akkor máris összeszorulhat a gyomrunk.

  • Az előző lépésből fakadóan Infantino nagy álma, hogy legalább 50 nemzeti csapat és 50 klubcsapat szerepeljen a futball élvonalában, amit globális fejlesztési programokkal és új versenysorozatok életre hívásával (mint például a 24 csapatosra bővített, négy évente megrendezendő klubvilágbajnokság) szeretne elérni. A sportvezető szerint a jelenlegi öt-hat európai csapat helyett legalább ötven olyan klubra lenne szükség, amely meg is nyerheti ezt a tornát, de valljuk be, ez eléggé utópisztikus elképzelés. Egy Real Madridnak, egy Barcelonának, vagy az új vonalas "nagyok" közül egy PSG-nek, vagy Manchester City-nek ez cseppet sem lenne érdeke. Márpedig a FIFA gondolhat bármit, a világ futballjának ezek a gigaklubok szabják a fazonját és adják a csapásirányát.

  • A koronavírus-járvány kétségtelenül pozitív változást hozhat az elszálló játékospiaci árak tekintetében, Infantinóék ezt a lehetőséget kiaknázva szeretnék felzárkóztatni a kisebb piacok klubjait az átigazolások szabályozásával. Az elképzelés szerint, ha lennének átigazolási limitek, és a közepes játékosok árát nem verné fel a piac az egekbe, akkor például az afrikai és dél-amerikai csapatok is vehetnének nemzetközi szinten jó képességűnek számító futballistákat, a topklubok pedig nem gyűjtögethetnék úgy a sztárokat mint Ash Ketchum a pokémonokat. Ezt nagyjából úgy tudom elképzelni, mint a major sportokban kiválóan működő fizetési plafon intézményét, amit azonban globális szinten őrületesen nagy és összehangolt munka kivitelezni a labdarúgásban.

  • A tervek között szerepel a bajnokságok létszámának csökkentése, valamint a játékosok játékperceinek mesterséges limitálása is, a profi focistákat képviselő szervezet ez utóbbit szeretné elérni. Valóban, a modern kori futballisták elképesztően túl vannak terhelve, így erre valóban megoldást kell keresni és erre tökéletes választ adhat az élvonalbeli alakulatok számának megvágása. Csakhogy, ebben az esetben sok játékos szorulna ki az elitből, így ismét csak visszatérünk az Infantino által hangoztatott egyenlőség-mizériára.

A globális labdarúgást a pénz mozgatja, ez világos. Ennek fényében igen hangzatosak a FIFA-vezér felzárkóztató elképzelései, de a gyakorlatban ez igen nehezen fog működni. Abban viszont igaza van Infantinónak, hogy a koronavírus-járvány után megváltozik majd a labdarúgás világa. A nemzetközi szövetség hatalmát megtörhetik az elégedetlenkedő nagyok és akár létre is hozhatják a régóta dédelgetett európai szuperliga tervét. Az pedig egészen új helyzetet teremtene.

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/93078/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?