Blogolj!

Álomtizenegy Messi és CR nélkül? Összeállítottuk!

Dorogi László

A sportrajongók legrosszabb rémálmát váltotta valóra a világban tomboló koronavírus-járvány: másfél hónapja csak a belorusz sztyeppéken portyázva botolhatunk bele élő meccsekbe, egyébként meg úgy ahogy van, cakompakk leállt az élet a stadionokban, uszodákban, csarnokokban. Elhalasztották az idei labdarúgó Európa-bajnokságot, az ötkarikás játékok is csúsznak, a topligák és nemzetközi sorozatok jövője kérdéses, ezért hát a fanatikusok igyekeznek minden lehetséges módot megragadni arra, hogy elvonási tüneteiket enyhítsék.

A sportmédiumok előbányásszák a régi nagy meccsek felvételeit, előkerülnek az elemzések a "hogyan tovább?" kérdéskörrel kapcsolatban, most tényleg minden, ami a sportvilágban történik vagy elméleti síkon zajlik, vagy a történelem lapjait lapozgatva jelenik meg lelki és fizikai szemeink előtt. És előkerülnek most a nagy sportág-történeti kvízek is, ki, mikor, hol, mit és mennyit nyert, lőtt, ugrott, úszott, dobott és így tovább, és így tovább.

A közösségi médiát pörgetve belebotlottam egy egészen zseniális, ám annál nehezebb "kihívásba", amit Jamie Carragher, a Liverpool BL-győztes bekkje lőtt fel a világhálóra. A kihívás lényege a következő:

- állíts össze egy álomtizenegyet olyan labdarúgókból
- akik a születésed pillanata óta bármennyi időt a pályán töltöttek aktív pályafutásukból, vagy láttad őket játszani,
- de soha nem futballoztak - sem azonos időben, sem különböző időszakokban - ugyanabban a klubban,
- és nem azonos nemzetiségűek.

Fotó: Getty Images

A feladat már első blikkre sem tűnik egyszerűnek, de magam sem gondoltam volna, hogy ilyen komoly kihívás elé állít. Mert miről is van szó. Tegyük fel, hogy be akarom választani Lionel Messit az álomcsapatomba. Megtörtént. Ez viszont máris kizárja azon futballistákat a további választási lehetőségek közül akik:

- valaha futballoztak a Barcelonában
- vagy argentinok.

Így például Maradona - akinek botrányos pályafutásának vége még éppen belecsúszott szerény földi pályafutásom első éveibe - már halmozottan hátrányos helyzetű lenne. Vagy vegyük Cristiano Ronaldót. Ha berakom az ötszörös Aranylabdás Európa-bajnokot az álomtizenegyembe - mint ahogy Messivel egyetemben egyértelműen ott lenne a helye a labdarúgás egészére gyakorolt hatása miatt -, akkor máris kizárom az összes többi:

- portugált
- és Sporting, Manchester United, Real Madrid, vagy Juventus játékost.

Ezzel pedig igen-igen sok parádés spílert parkoltatnék az oldalvonal mellé az elmúlt két-két és fél évtizedből. Azok számára persze sokkal-sokkal nehezebb a feladat, akik régebb óta rójják a hadak útját, mint jómagam, de így is okozott elég fejtörést.

Éppen ezért felállítottam egy bizonyos kritériumrendszert a csapatom összeállításánál, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat. Első alapvetésként azt határoztam meg, hogy nem válogatok be olyan futballistát, aki a 2000-es évek előtt volt pályája csúcsán (ezt később sikeresen megszegtem egy nagyobb jó érdekében). Ennek prózai az oka, az első nagy nemzetközi futballtorna, amelyről maradtak halovány emlékfoszlányaim, az a 2000-es belga-holland közös rendezésű Európa-bajnokság, ekkor voltam hat esztendős.

Második alapvetésként határoztam meg, hogy mindenképpen be kell kerülnie egy futballistának az álomtizenegybe a 2002-es világbajnok brazil csapatból. Ez a játékos határozza meg a csapat további összetételét, ő lesz a képzeletbeli csapatkapitány, ugyanis a lehető legszubjektívebb módon azt a Selecaót tartom az általam látott alakulatok közül az eddigi legjobbnak. Harmadik alapvetésként pedig a formációt szabtam meg, s végül azért döntöttem a 4-3-3 mellett, hogy a számtalan kiváló gólvágó támadó közül egy, esetleg kettő helyett hármat is bepakolhassak.

Álomtizenegyem Origója pedig - annak ellenére, hogy ezzel a teljesség igénye nélkül olyan korszakos zseniket zárok ki a csapatból, mint Zinedine Zidane, Iker Casillas, Carles Puyol, vagy éppen a már említett Lionel Messi - nem lehet más, mint az egyetlen és utánozhatatlan Ronaldo Luis Nazário de Lima, a Fenomén. Roberto Carlos, Ronaldinho és Rivaldo mellett gyerekkorom bálványa, a nagybetűs futballista, minden mozdulatát lestük és igyekeztük lemásolni a nyírbátori sportpályán. Ezzel a döntéssel persze máris sarokba szorítom magam, mert lőttek az összes Cruzeiro, PSV, Barcelona, Inter, Real Madrid, AC Milan és Corinthians játékosnak, akiket valaha láttam, vagy láthattam játszani, és persze adios a braziloknak is, de sebaj, azt igen gyorsan eldöntöttem, hogy Ronaldónak ott a helye a kilences pozíciójában - bocs Dzsudzsi, te sem lehetsz a csapatom tagja.

Végy egy jó kapust, szokták volt mondani, s hogy a Ronaldo által támasztott kritériumokba ne ütközzek, egy olyan élő legendát állítok a póznák mögé, aki a Fenoménhoz hasonlóan soha nem nyert Bajnokok Ligáját: a number one, vagy mondhatnám az il numero uno, Gianluigi Buffon.

Egészítsük ki a tengelyt: a kiváló csatár és a kiváló kapust egy kiváló középpályással kell összekötni. Szívem szerint azt a Xavit hoznám, akinek legalább két Aranylabdát kellett volna nyernie pályafutása során és aki a mágikus, Guardiola-féle Barcelonának, valamint a kétszeres Európa-bajnok és egyszeres világbajnok spanyol válogatottnak a fazonját szabta, de Ronaldo őt is kizárta a körből. Éppen ezért egy olyan karmestert hozok, akinek sokkal-sokkal fényesebb karriert kellett volna befutnia, ám makacs sérülései ebben rendre megakadályozták: Tomás Rosicky.

Fotó: Standard.co.uk

Rosicky egyik oldalára egy olyan futballistát választottam, aki egész pályafutása során hű maradt klubjához és angol - ez akár Paul Scholes is lehetne, de Steven Gerrard mindig is közelebb állt a szívemhez. A másik oldalra pedig a 2004-es meglepetés Eb-győztes görög válogatott kapitánya, Theodorosz Zagorakisz érkezik, középpálya pipa.

Itt már erőteljesen forogtak az agytekervényeim, ugyanis azokat a nagy kaliberű klasszis bekkeket mint amilyen Paolo Maldini, vagy Alessandro Nesta már rég kilőttem Buffonnal és Ronaldóval, ezért visszatértem a csatársorhoz. Ide ugyanis két olyan futballistát álmodtam meg a Fenomém két oldalára, akik pályafutásuk bizonyos szakaszaiban világklasszis szinten teljesítettek. S bár bizonyosan nem ők jutnának először eszembe, ha hasra ütés szerűen meg kellene neveznem az elmúlt két évtized legjobb támadóit, a Bundesliga-győztes Edin Dzeko Grafite oldalán, Juan Carlos Valerón meg a kétezres évek nagy Deportivójában alkotott számomra annyira maradandót, hogy bekerültek a csapatba.

Már csak a védelem hiányzik, s mivel még se németem, se Bayern-játékosom nincs a keretben, adja magát a világbajnok, Bajnokok Ligája-, és sokszoros Bundesliga-győztes Philipp Lahm, aki nagy szerencsémre soha nem volt világvándor, másrészt örök nyomot hagyott bennem a 2006-os világbajnokság nyitómeccsén a Costa Rica ellen szerzett gólja. A másik szélre így már nem rakhatom be David Alabát, pedig osztrák lévén még be is surranhatna... A védelem tengelyébe egy kőkemény és kis híján BL-győztes bekket, Jan Vertonghent állítok. Ha nem lennének a nemzeti korlátok, jó eséllyel nem lenne itt, de nagy szerencséjére a rangsorban előtte helyezkedők közül sokan "elbuktak" a válogatón. Mielőtt az utolsó puzzle darabot is a helyére illesztenénk, nevezzük nevén a másik szélső védőt, aki mélységes sajnálatomra nem nekem jutott először eszembe, de abszolút passzol egy álomcsapatba: Darijo Srna a klubhűség mintaképe, 15 évig robotolt a Sahtar Donyeckben, közben 134 alkalommal öltötte magára a horvát válogatott nemzeti szerelését.

Bevallom, a kirakós utolsó darabján nagyon sokat agyaltam, s végül, hogy teljes legyen a kép, Gerrardot mégis Scholes váltotta, a középpályán, hogy a Liverpoolban is megforduló, 137-szeres kameruni válogatott legenda, Rigobert Song beférjen. Így végül a fekete kontinens is képviselteti magát, már csak azért is, mert régebben nagy kedvelője voltam az Afrika-kupa küzdelmeknek - és persze a Song fémjelezte kameruni oroszlánoknak is.

Végül, ha nem is kis erőfeszítések árán, de összeállt az álomtizenegy a kihívásra:

Gianluigi Buffon - olasz - Parma, Juventus, PSG

Philipp Lahm - német - Bayern München, Stuttgart
Jan Vertonghen - belga - Ajax, Waalwijk, Tottenham
Rigobert Song - kameruni - Tonerre Yaoundé, Metz, Salernitana, Liverpool, West Ham United, Köln, Lens, Galatasaray, Trabzonspor
Darijo Srna - horvát - Hajduk Split, Sahtar Donyeck, Cagliari

Theodoros Zagorakisz - görög - Kavala, PAOK, Leicester City, AEK Athens, Bologna
Tomás Rosicky - cseh - Sparta Praha, Borussia Dortmund, Arsenal
Paul Scholes - angol - Manchester United

Juan Carlos Valeron - spanyol - Las Palmas, Atlético Madrid, Deportivo La Coruna
Ronaldo - brazil - Cruzeiro, PSV, Barcelona, Inter, Real Madrid, AC Milan, Corinthians
Edin Dzeko - bosnyák - Zeljeznicar, Teplice, Wolfsburg, Manchester City, AS Roma

Mondd, te ki(ke)t választanál?

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/93596/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?