Blogolj!

Ledőlnek a legendás milánói aréna falai

Dorogi László

Az olasz Kulturális Örökség Minisztérium még megakadályozhatta volna a Giuzeppe Meazza Stadion - leánykori nevén San Siro - lebontását, de nem tette. Hamarosan leomlanak a sok csatát megélt erődítmény falai.

Kissé értetlenül állok a magyarázat előtt, amit a milánói önkormányzat tett közzé, miután zöld lámpát mutatott a San Sirót lebontani óhajtó konzorciumoknak. Azzal indokolták döntésüket, hogy a Giuseppe Meazzáról elkeresztelt stadion nem tekinthető a város épített kulturális örökség részének, miután az 1925-ös eredeti épületből és az 1937-es első bővítésből mára szinte semmi nem látszik.

"A stadion folyamatos átalakuláson meg keresztül, igazodva a közönség igényeihez, a biztonság követelményeihez, és szem előtt tartva a futball és a szórakoztatás érdekeit. Éppen emiatt nem tekinthető az épített kulturális örökség részének a stadion."

Nem értem. Egy épület csak akkor lehet a kulturális örökség része, egy város látképének elengedhetetlen tartozéka, ha több száz éve viseli magán földbe gyökerezett talapzatával az idő múlásának jegyeit?

A kezdetek kezdetén. (Fotó: AC Milan)

A San Sirót 1926-ban adták át, majd az 1936-os és az 1990-es foci-vb-n is számos mérkőzésnek adott otthont, 1980-ban Európa-bajnoki találkozókat rendeztek benne. Két lakója, az AC Milan és az Internazionale megszámlálhatatlan nagy csatát vívott meg falai között a Serie A-ban, a Bajnokok Ligájában, vagy az Olasz Kupában, és többször látta vendégül patinás sorozatok fináléját - 2016-ban például ott rendezték meg a Real Madrid-Atlético Madrid döntőt, amit végül a királyi gárda nyert meg hosszabbításban.

A San Sirót egy időben sokan a világ legszebb stadionjának tartották, bár már a kétezres évek közepén lehetett olvasni arról, hogy bizony a régi idők vasfoga megcsócsálta - kialakítása korszerűtlen, a budik katasztrofális állapotban vannak és így tovább. Messziről, a tévéképernyőn mégis egy romantikus futballszentély benyomását keltette, amelyet elpusztíthatatlannak gondoltam.

Nem rágnám tovább feleslegesen a "modern futballt a pénz mozgatja" falatot, nyilvánvalóan üzleti érdekes a Milannak és az Internek, hogy új, korszerű, modern arénát húzzon fel a San Siro helyett/helyére, mégis szomorúsággal tölt el a tény, hogy lebontják az ikonikus katedrálist. Olyan ez kicsit, mintha mondjuk a dortmundi Westfallen Stadiont szántanák be egy magasabb cél érdekében. Érthető is, meg nem is.

A tervek szerint egyébként nem teszik teljesen a földdel egyenlővé az arénát, a klasszikus "curva" és a tribün egy része is fennmarad az utókor számára, ennyit sikerült kibuliznia a milánói műemlékvédelmi szerveknek. Az is elképzelhető, hogy közparkot alakítanak ki a helyén, és a legendás mérkőzések szelleme sem illan el, de tervben van olyan futballpályák létrehozása is, amelyet alacsonyabb osztályú csapatok használhatnak.

Egy biztos: hiányozni fog a San Siro, de végül is az új Juventus stadion látványához is hozzászoktunk a klasszikus Stadio delle Alpi nyugdíjba küldését követően és a Highburynek is már csak az emléke él az Emirates Stadion árnyékában. Mindenesetre a régi klasszikus párharcok és egy csodálatos korszak futballja Milánóban is végleg lezárul.

Címkék: Olaszország, Serie A
https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/95181/pics/lead_800x600.jpg
Olaszország,Serie A
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?