Blogolj!

BL-töri: aki látta, sosem felejti - tizenöt éves az isztambuli csoda

Dorogi László

No, persze ha az AC Milan szurkolóit kérdezzük, inkább isztambuli rémálom. Napra pontosan 15 évvel ezelőtt játszották le minden idők egyik legnagyszerűbb Bajnokok Ligája döntőjét, ahol a Liverpool háromgólos hátrányból felállva hódította el fennállása ötödik BL-serlegét.

Fotó: liverpoollatestnews.com

2005. május 25-én megváltozott a labdarúgás. Aznap este a törökországi Isztambulban az AC Milan és a Liverpool futballistái új szintre emelték ennek a csodálatos játéknak a fogalmát és minden idők egyik legnagyszerűbb Bajnokok Ligája-döntőjét hozták össze.

A finálé favoritjának egyértelműen az olasz gárda számított, amely két évvel korábban a Juventust legyőzve már elhódította a Bajnokok Ligája trófeáját és történetének - bár számos legendás csapata volt - egyik legjobb keretével állhatott ki az angolok elleni döntőre. Carlo Ancelotti csapata hemzsegett a világklasszis futballistáktól, az isztambuli kezdő tizenegyből már heten is BL-győztesnek vallhatták magukat, Dida, Cafu és Kaká világbajnokként szerepelt a csapatban, míg Andrea Pirlo, Gennaro Gattuso és Alessandro Nesta 2006-ban szerzett világbajnoki címet az olasz válogatottal. A gárda ukrán gólvágója, Andrij Sevcsenko 2004-ben megkapta az Aranylabdát, de a csatársorban ott volt még Hernán Crespo, az argentinok klasszisa, Jon Dahl Tomasson, a dán futball egyik élő legendája és Filippo Inzaghi is, aki a BL-döntőt sérülés miatt kényszerült kihagyni. Paolo Maldini a 2005-ös finálé előtt már négy BL/BEK-győztes AC Milannak volt tagja, míg Clarence Seedorf három különböző csapat tagjaként három BL-trófeával rendelkezett, gyakorlatilag nem lehetett gyenge pontot találni a milánói alakulaton.

Carlo Ancelotti fiai a Barcelonát, a Shakthar Donyecket és a Celticet megelőzve nyerték meg csoportjukat, hogy aztán a nyolcaddöntőből és a negyeddöntőből is kapott gól nélkül masírozzon a legjobb négy közé - a Manchester United 2-0-s, a városi rivális Internazionálét 5-0-s összesítéssel pofozták ki a sorozatból. Az elődöntőben aztán a PSV Eindhovennel már feladta a leckét nekik, a hazai 2-0-s sikert követően 3-1-re kikaptak a hollandiai visszavágón, de idegenben szerzett góllal sikerült beverekedniük magukat a döntőbe.

Miközben milánói részről elképzelhetetlennek tartották, hogy ne nyerjék meg a Bajnokok Ligáját, a Liverpool az "esélytelenek nyugalmával" készülhetett az 1985-ös Heysel-tragédia óta első Bajnokok Ligája döntőjére. A Vörösök irányítását a szezon előtt vette át a Valenciától érkező Rafa Benítez és gyorsan munkába is kellett állnia, hiszen a gárda az előző kiírásban csupán a negyedik helyen zárt a Premier League-ben, így a selejtezőből kellett nekivágniuk a BL-szezonnak. Az osztrák Grazer AK ellen sikerült is nyerniük 2-0-ra idegenben, azonban az Anfield Roadon a kis csapat megtréfálta a nagyot, és 1-0-ra nyerni tudott. Ezzel együtt a Liverpoolnak sikerült kiharcolnia a csoportkörös szereplést, de kvartettjükből végül csupán jobb gólkülönbségüknek köszönhetően jutottak tovább a szintén tíz ponttal záró Olympiakosz előtt, két egységgel lemaradva az előző BL-döntőben alulmaradó AS Monaco mögött.

Az egyenes kieséses szakaszban a Bayer Leverkusent könnyed 6-2-es összesítéssel búcsúztatták, majd következett az 1985-ös BEK-finálé "visszavágója", amely komoly érzelmeket váltott ki a torinói és a liverpooli szimpatizánsokból egyaránt. A párharc első felvonását Sami Hyypia találatával és Luis Garcia pokoli bombájával végül 2-1-re nyerte meg az angol csapat, s mivel a visszavágón nem született gól, bejutott a legjobb négy közé. Itt a bajnoki rivális Chelsea várt rá, amely már José Mourinho első londoni idényében is a BL-döntőt célozta meg és nem is maradt le sokkal róla: a párharcot egyetlen Luis Garcia gól döntötte el, amelyet sokan ma is a BL-história egyik legnagyobb fantomgóljaként tartanak számon.

A Vörösökre az esélytelenek nyugalma mellett némi nyomás is telepedett az isztambuli mérkőzést megelőzően, ugyanis a gárda a Premier League-ben csupán az ötödik helyen végzett - fanatikusaik szemében még mindig szálka, hogy a városi rivális Everton is megelőzte őket -, így a bajnoki eredménye alapján nem indulhatott volna a következő BL-kiírásban. Bár az angol szövetség gyorsan egyértelműsítette, hogy a selejtezőben a negyedik Everton indulhat el alanyi jogon, az UEFA kezébe került a döntés, hogy amennyiben megnyeri a Liverpool a trófeát, indulhat-e amolyan szabad kártyával a következő évi selejtezőben.

Isztambult ellepték az angol szurkolók, annak ellenére, hogy csupán 20 ezer belépőt kapott a klub, 30 ezren érkeztek meg Törökországba, ám szerencsére a korábbi híres-hírhedt angol huliganizmusnak már semmi nyomát nem hagyták maguk után, békés, barátságos hangulat uralkodott a városban. A gyepen viszont nagyon gyorsan "elszabadult a pokol", az AC Milan már az 50. másodpercben megszerezte a vezetést, Andrea Pirlo oldalról érkező szabadrúgására Paolo Maldini érkezett középen, s kíméletlenül a hálóba pofozta a labdát. A klasszis bekk több mint két évtizeden át tartó pályafutása alatt összesen 31 alkalommal talált be tétmérkőzésen, így a liverpooliak akár rossz ómenként is értelmezhették, hogy már egy "szimpla" védő is ilyen hamar feltörte a pajzsukat. Maldini találata ráadásul a BEK- és BL-döntők történetének egyik leggyorsabb gólja volt, ezen kívül csupán egyetlen találat született korábbi finálékban az első percben.

Az olaszokat felszabadította a gyorsan megszerzett előny, szenzációs futballal rukkoltak elő és Andrij Sevcsenko révén növelhették is volna az előnyüket, ha az ukrán csatár gólját nem érvénytelenítik les miatt. Az első félidő hajrájába fordulva aztán egy tizenhatoson belül történő eset paprikázta fel a kedélyeket, Luis Garcia ültette le pimasz csellel Maldinit a Milan büntetőterületén belül, az elcsúszó védő pedig a könyökével stoppolta le a labdát, de Manuel Mejuto González játékvezető nem ítélt tizenegyest - bezzeg, ha a VAR-rendszer már akkor is működött volna, lehet, hogy minden másképp alakul... Néhány pillanattal az ominózus, tizenegyes-gyanús szituáció után gyors ellentámadást vezetett végig a Milan és egy Kaká, Sevcsenko, Crespo összjáték végén az argentin csatár kettőre növelte az olasz előnyt. Mielőtt a liverpooliak kettőt pisloghattak volna, Kaká parádés átadással hozta ismét kihagyhatatlan ziccerbe Crespót, aki másodszor sem hibázott.

A 3-0-s hátrány ellenére az Atatürk Stadion lelátóján helyet foglaló liverpooli szurkolók lelkesedése a szünetben sem csillapodott, hangosan énekelték a You'll Never Walk Alone-t, Sami Hyypia később a CNN-nek el is mesélte, hogy vélhetően ez is erőt adott nekik a folytatásra. No meg Rafa Benítez higgadtsága, aki a ledolgozhatatlannak vélt hátrán ellenére is nyugodt tudott maradni és hitet adott játékosainak. A Liverpool hat perc leforgása alatt egyenlített ki a második félidő elején, Jon Arne Riise beadását a csapatkapitány Steven Gerrard fejelte a hosszú sarokba, Didának esélye sem volt hárítani. Két perccel később Vladimir Smicer távoli, lapos lövésénél talán már lett volna, de kissé mellényúlt a bivalyerősen száguldó és a középen sertepertélő Milan Baroson megpattanó labdának.

A milánói rövidzárlatot Gennaro Gattuso koronázta meg azzal, hogy a tizenhatoson belül buktatta Gerrardot, s hiába hárította a megítélt büntetőt Dida, a kipattanót Xabi Alonso kíméletlenül a léc alá vágta. A lélektani előny egyértelműen az angolokhoz került, de a sokkból a Milan is ocsódni látszott. A rendes játékidőben mindkét csapatnak volt még lehetősége megnyerni a találkozót, de hol a liverpooli bekkek hősies védekezése, hol a milánóiak brazil kapusának védése állta a győzelem útját a felek számára.

A kétszer tizenöt perces ráadásban a csereként pályára lépő Tomasson lába előtt surrant el egy igen veszélyes beadás, de a győztes gól Sevcsenko lábában maradt, az ukrán csatár a hosszabbítás második félidejében közvetlen közelről nem tudta bevenni az angol kaput, hála Jerzy Dudek reflex-védésének. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a lengyel kapusnak nagyon nehéz lesz bevenni a ketrecét, ha a tizenegyes-párbajra kerül a sor, s végül így is lett. Elsőként az a Serginho állt a büntetőpont mögé, aki 2003-ban, a Juventus ellen tizenegyes-párbajban megnyert BL-döntőben is elsőként állt oda, s akkor be is lőtte "büntetőjét", ezúttal viszont Dudek olyannyira megbabonázta, hogy csúnyán a léc fölé bombázott. Jamie Carragher következet, s bár lövésének irányát nagyon jól kiszimatolta Dida, mégsem tudott hárítani. Andrea Pirlo nagy nyomással a vállán állhatott oda elvégezni a második milánói tizenegyest, de olyan bizonytalanul futott neki, hogy Dudek kivédte gyenge lövését. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ha a ma érvényben lévő szabályok szerint járt volna el a játékvezető, biztosan újrarúgatja az olasz középpályással a tizenegyest, ugyanis Dudek legalább két méterre kitáncolt kapujából a lövés előtt.

Fotó: The Telegraph

Ezután Djibril Cissé liverpooli és Tommason milánói oldalról is magabiztosan értékesítette tizenegyesét, ám Riise kísérletét kivédte Dida, így Sevcsenkóra szegeződött a világ szeme. Ha az ukrán belövi, folytatódik a párbaj, ha kihagyja, a Liverpool megszerzi története ötödik BEK/BL-trófeáját. Az Aranylabdás csatár középre lőtte tizenegyesét, de az elvetődő Dudek még vissza tudott nyúlni a bal karjával és elképesztő bravúrt bemutatva hárított.

A Milannak csupán két évet kellett várnia, hogy visszavághasson az angoloknak az első számú európai kupasorozat döntőjében, a 2007-es finálét Filippo Inzaghi duplájával nyerték meg az olaszok, de az a mérkőzés gyorsan a feledés homályába merült. Az isztambuli csodaként történelemkönyvekbe vonuló ütközetet viszont a mai napig emlegetik, bár a Vörösök azóta bemutattak már egy-két hasonlóan hatalmas feltámadást.

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/95380/pics/lead_800x600.jpg
Bajnokok Ligája,Liverpool,Milan
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?