Blogolj!

La Liga: még a saját szurkolóit is meglepte a Real Madrid a bajnoki címmel

Kálovics Tibor

Idén éles verseny zajlott a spanyol bajnoki címért a Real Madrid és a Barcelona között, a koronavírus-járványt követően azonban a fővárosiak magabiztosan hódították el a címet. 

Örök közhely, hogy a a sportban nincs ha, ám mégis az öt legerősebb európai topbajnokság közül a spanyol az, ahol ki lehet jelenteni, hogy a koronavírus-járvány miatti szünet alapjaiban határozta meg az újraindulást követő időszakot. Mire kitört a világjárvány, Angliában és Németországban már egyértelmű volt, hogy melyik csapatot koronázhatják meg a szezon végén, a francia ligát félbeszakították, a Serie A-val kapcsolatban pedig sokak szerint várható volt, hogy a bajnokság hajrájában a Juventus felülkerekedik az Atalanta-Lazio-Internazionale hármason. A hispánoknál viszont rengeteg minden változott március és június között, a bajnoki címért való vetélkedésben és a nemzetközi kupaindulásért folytatott csatával kapcsolatban is. Ráadásul az elmúlt évekkel ellentétben idén a La Ligában kevesebbszer érvényesült a papírforma és egy-egy mérkőzésen bárki eséllyel vette fel a harcot a nagyobb tudású ellenféllel szemben is.  

Fotó: Getty Images

Harmincnegyedik bajnoki címét nyerte idén a Real Madrid, ám a fővárosi klub játékosainak és szurkolóinak emlékeiben ez az elsőség kiemelt helyen fog szerepelni. A 2018/19-es idényben három BL-győztes év után a madridiaknak nem volt esélye egyik nagy cím megszerzésére sem, így várható volt, hogy a klubvezetés nagy költekezésbe kezd 2019. nyarán. Eden Hazard 100 millió, Luka Jovic 60 millió, Eder Militao 50 millió, a fiatal Rodrygo 45 millió, Ferland Mendy pedig 48 millió eurójába került a klubnak. Egyértelműen előbbi két játékostól várták, hogy visszasegítsék a trónra a csapatot, ám a belga sztárjátékos többet volt sérült, mint egészséges, Jovic pedig csak elvétve kapott lehetőséget és inkább a renitens viselkedésével (megszegte a karantént, képes volt otthon lesérülni, koronavírusos barátját látogatta meg a karanténban) mint a teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A friss igazolások közül egyedül Mendyre lehet mondani, hogy hozta azt, amit vártak tőle a bajnokságot illetően. Zinedine Zidane vezetőedző szinte folyamatosan kénytelen volt variálni az összeállítását, mert szinte folyamatosan legalább két fontos ember sérült volt a "királyi gárdában". 

A Real egy Celta Vigo elleni 3-1-el kezdte meg a szezonját, majd a Valladolid és a Villarreal ellen is megküzdött az egy pontért, majd hozta a győzelmeket általában minimális különbséggel. Októberben aztán jött egy blamázs kategóriába tartozó vereség a Mallorca ellen, ám sem ez, sem a Betis elleni pontvesztés nem törte meg a csapat lendületét. A veretlenségi sorozat egyik állomása egy döntetlen volt Barcelonában és bár a játék nem mindig nyerte el a szurkolók tetszését, a széria vége az lett, hogy a huszonegyedik fordulóban a madridiak vezették a tabellát. Február és március között viszont jött egy hullámvölgy a gárda életében: döntetlen Vigoban, vereség a Levantétól és a Betistől, és bár a Barcelonát emlékezetes körülményke között sikerült legyőzni, a pontvesztéseknek lépéshátrány lett az eredménye a nagy riválissal szemben. A kulcsemberek közül megint többen lesérültek és úgy tűnt a bajnoki versenyfutásban olyan hátrányba kerülhet a Zidane-csapat, amely döntően befolyásolja a végeredményt.

Március 8-a után azonban kilenc héten keresztül nem rendeztek fordulót, mivel Spanyolország a koronavírus-járvány egyik gócpontjának számított. Bármennyire is etikátlan így fogalmazni, de tény, hogy a szünet a Real Madridnak jött a legjobban nemcsak a spanyol, de az európai topklubokat illetően is. Madridban úgy fogalmaztak június közepén, hogy 11 döntőt fognak vívni a bajnokság hátralévő szakaszában és a játékosok ténylegesen ennek a szellemében játszottak. Sorra jöttek a győzelmek, ha kellett minimális különbséggel is és hamarosan azt lehetett észrevenni, hogy fordulat állt be a bajnoki versenyfutásban. A Real előbb kettő, majd négypontos előnyre tett szert és egy fordulóval az idény vége előtt megnyerte a ligát. A győzelmi széria ugyan az utolsó fordulóban már megszakadt a Leganes ellen, ám ez senkit sem érdekelt a klub háza táján. 

Zinedine Zidane szerepe tagadhatatlan ebben a bajnoki címben. A francia tréner némileg szembe ment a klubvezetéssel és megreszkírozta többször is, hogy a milliókat érő sztárokat a kispadra ülteti (Gareth Bale csak epizodista volt idén) és a saját elképzelései szerint állítja össze a csapatát. Az élet ezúttal őt igazolta és így edzőként immáron nemcsak háromszoros BL-győztesnek, de kétszeres spanyol bajnoknak is mondhatja magát. A vezetőedzőn kívül Karim Benzema is a cím egyik fő letéteményesének mondhatja magát: a csatárral kapcsolatban éveken keresztül merültek fel olyan hírek, hogy el akarják adni, ám ő a 21 bajnoki góljával bizonyította, hogy képes arra, hogy a legmagasabb szinten bizonyítson. A csapatkapitány Sergio Ramos szintén az egyik legjobb idényét teljesítette (11 góljával pedig kifejezetten gólerős volt), de Raphael Varane, Casemiro, Toni Kroos és Federico Valverde is élvezte Zidane bizalmát. Luka Modric idénye katasztrofálisan, egy piros lappal indult és a horvát klasszis sokáig nem is tudott a maga szintjének megfelelően játszani, az újraindulást követően viszont aranylabdás szinten futballozott. Thibaut Courtois egyértelműen sokat fejlődött a madridi kapuban: a belga hálóőr 18 kapott gól nélküli meccset produkált, és hibátlan teljesítménnyel hozta le a Barcelona és az Atlético Madrid elleni két-két találkozóját is. 

Bár a Real számára még hátra van a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének a visszavágója (ahol hátrányból kellene továbbjutni a Manchester City ellen), mégis ki lehet jelenteni, hogy Zidane ezzel a bajnoki címmel túlteljesítette a szezon előtti szurkolói elvárásokat. A francia tréner maradása alapjaiban véve határozhatja meg a klub jövőjét, mert idén bebizonyította, hogy nem az elköltött euromilliók, hanem az ő stratégiai érzéke kell ahhoz, hogy ez a csapat egy 38 fordulós küzdelemben is felvegye a versenyt a Barcelonával. 

Barcelonában nem volt kérdés, hogy a sorozatban harmadik bajnoki elsőség megszerzése a cél, ráadásul az évek óta körbeudvarolt Antoine Griezmannt is sikerült megvásárolni az Atléticoból. A bajnoki triplázás nem jött össze és bár Griezmann nem volt annyira rossz igazolás, mint a sérülékeny Ousmane Dembélé vagy az azóta már kölcsön is adott Philippe Coutinho, de tény, hogy a világbajnok támadó nem tudott olyan teljesítménnyel kirukkolni mint Madridban. 

Fotó: AFP

A barcelonaiak rögtön az első meccsüket elveszítették Bilbaóban, majd szeptemberben a Granada ellen is kikaptak. Ezt követően jött öt győzelem zsinórban, aminek köszönhetően a tabella élére állt a csapat, de a Levante elleni újabb vereség már jelezte, hogy Ernesto Valverde napjai meg vannak számlálva a gránátvörös-kékek kispadján. A váltásra január elején sor került, de Quique Setién vezetésével is hamar jött az első vereség (Valenciában), majd egy újabb magabiztos győzelmi széria után a Real Madrid is két vállra fektette a katalán óriást. Márciusban a barcelonaiak legyőzték a Sociedadot és így a madridiak pontvesztései miatt mégis a tabella élén álltak, mikor félbeszakadt az idény. Luis Suarez ekkor térdsérüléssel küzdött és a helyére külön engedéllyel igazolták le Martin Braithwaite-et, nem kis ellenszenvet kiváltva a többi klub rajongóinak szemében. Az uruguayi sztár júniusra aztán felépült és sokan azt hitték, hogy vele a támadósorban már nem okozhat gondot a Barcelonának a bajnokság megnyerése. 

Nem így történt: két kapott gól nélküli győzelem után a Sevilla ellen gól nélküli döntetlenre végeztek Messiék, ami azzal járt, hogy ponthátrányba kerültek a Reallal szemben. Egy rangadón még lehet pontot veszíteni egy bajnokságra törő élcsapatnak (ahogy az Atlético elleni ikszet sem rótták fel Setiennek), viszont a Celta Vigo elleni döntetlennél már kongatták a vészharangot. Ezt követően ugyan jött egy meggyőző siker a Villarreal otthonában, viszont az Osasuna ellen hazai pályán egy teljesen szétesett csapat benyomását keltette a Barcelona és így a bajnokság elúszott. 

Lionel Messi 25 góllal gólkirály lett idén is, ám az argentin sztár játékát jóval több kritika érte a sajtóban és a szurkolók részéről is, mint korábban, sőt sokan még ezt a gólszámot is keveslik vele kapcsolatban. Luis Suarez 16, Antoine Griezmann 9 bajnoki találatig jutott, mindkettejüknek volt eredményesebb idénye és helyettük a figyelem sokszor Ansu Fatira terelődött. A burkinai születésű, de spanyol állampolgárságú szélső tizenhét éves korában berobbant az elitbe és nem kérdés, hogy a szezon felfedezettjeként tartható számon. A támadójátékra alapjában véve nem is lehetett panasz, ám a védelemre annál inkább ugyanis a katalánok jóval több gólt kaptak két legnagyobb riválisuknál, de a Sevilla a Getafe és a Bilbao is kevesebbszer kapitulált náluk. 

A barcelonai csapattal kapcsolatban talán még nehezebb találgatni a jövőt illetően: Messi immáron 33 éves és nemcsak az a kérdés, hogy meddig lesz még a csapat játékosa, hanem az is, hogy meddig tud +25 gólos idényeket produkálni. Griezmannt nem fogják valószínűleg értékesíteni egy felemás idény után, Arthur elcserélése az idősebb Miralem Pjanićra pedig bárhogy elsülhet. Kérdés, hogy Setien marad-e a kispadon, a sajtó már Laurent Blanc kinevezését várja, ám az is kérdéses, hogy egy olyan tréner, aki négy éve nem edzősködött sehol megállja-e a helyét a világ egyik legjobb csapatának élén. 

Amikor júliusban egy felkészülési mérkőzés során az Atlético Madrid hét gólt lőtt a Real Madridnak, majd az idény elején három győzelemmel indítva vezette a tabellát a "matracosok" szurkolói reménykedtek, hogy 2014 után ismét elnyerhetik a bajnoki címet. Aztán Diego Simeone csapata ha nem is szenvedett, de képtelen volt konstans jó teljesítményt produkálni és hamarosan már a BL-indulásért kellett harcolnia. A góllövéssel heteken keresztül hadilábon álltak a fővárosiak (51 találatuk nagyon kevés a két másik gigászhoz képest), 16 döntetlenjük pedig jelzi, hogy nem egyszer buktak el értékes pontokat. A Liverpool BL-ből való kiejtése után jött némi fordulat és június-júliusban a csapat elkezdett szórakoztatóbb futballt is produkálni, de a harmadik hely megszerzése lényegében alapelvárás volt ettől a kerettől. 

A Jan Oblak irányította védelem azért így is mindent megtett, a 27 kapott gól nagyszerű eredmények számít, a gólínség viszont meggátolta a még jobb szereplést. A csatárok közül főleg Alvaro Morata talált magára (12 gól), de rajta, Oblakon és Saul Niguezen kívül nem volt olyan játékos aki hosszabb távon ki tudott volna emelkedni a mezőnyből. Joao Felix remekül kezdett, ám a több mint 100 millió euróért igazolt portugál támadó nem tudta teljesen pótolni Griezmannt és egyértelművé vállt, hogy még érnie kell egy Atlético-kaliberű csapatban való vezérszerephez. Az Atléticót azért így sem szabad temetni: évek óta ott vannak a TOP3-ban, a Bajnokok Ligájában ráadásul a könnyebb ágra kerülve akár a döntőig, vagy a kupagyőzelemig menetelhetnek még augusztusban. 

Sevillában egyszerre ünnepelhetik a BL-indulást, amellyel a csapat bebizonyította, hogy a legjobbak között van és egyszerre sirathatják a bronzérmet, amely az utolsó hónapban Valladolid és Levante kaliberű csapatok elleni pontvesztésekkel úszott el. Az andalúz gárda legjobbja ebben a szezonban Lucas Ocampos volt, aki amellett, hogy 14 gólt lőtt, az Eibar ellen vészkapusként (Tomas Vaclik megsérült a hajrában) is bizonyított. 

A Villarreal futott be az ötödik helyen és a "sárga tengeralattjáró" meglehetősen közönségszórakoztató produkcióval rukkolt ki idén, azonban néhány vesszőfutás (két pont hat meccsen október vége és december eleje, három vereség márciusban) miatt nem tudott beleszólni az Atlético és a Sevilla harcába a bronzéremért. A szezon végén bombaformába lendülő Gerrard Moreno (18 bajnoki gól) illetve a csapattól nemrég elköszönő Santi Cazorla játéka kiemelkedő volt ebben a csapatban. 

Fotó:AS.com

Hatodik helyen végzett a Real Sociedad, amely a kupadöntőbe is eljutott, ám San Sebastianban még ennél is nagyobb terveket szőhettek márciusban. Az újraindulás után aztán a csapat sorozatban négy vereséget is elszenvedett és így még ennek a pozíciójának is örülhetett. Az utolsó európai kupaindulást érő helyen, vagyis hetedikként a Granada végzett. Az újonc nagyszerűen kezdte az idényt és tizenegy fordulót követően dobogós helyen állt. Várható volt a visszaesés, ám az utolsó fordulóban a Bilbao 4-0-s legyőzése elégnek bizonyult ahhoz, hogy jövőre az Európa-ligában szerepeljen Diego Martinez csapata.

A Getafe szintén csalódott lehet a nyolcadik helyével, ám egy csapat hiába áll jó pozícióban a bajnokság jelentős részében, ha az utolsó hat meccséből egyet is képtelen megnyerni. Szintén nagy leolvadást produkált a Valencia, amely egyetlen megjegyzés után szeptemberben elküldte a csapattal Király-kupát nyerő Marcelinót, majd tavasszal mindössze hét győzelemre volt képes, mindezt kiábrándító idegenbeli mérleggel megfűszerezve. A tabella első fele az Osasunával zárul, amely számára az idény fénypontja kétségtelenül a Barcelona legyőzése volt a Camp Nouban. 

Az Athletic Bilbao a kupadöntőbe jutással produkált emlékezetes szezont, ám a patinás baszk csapat a bajnokságban nem tudott maradandót alkotni, pedig  Raúl García 16 góljával a legeredményesebb spanyol állampolgárságú játékos volt a mögöttünk hagyott idényben. A Levante-Valladolid-Eibar trió a senki földjét foglalta el, vagyis egy-egy meccsen bárkire veszélyesek voltak, ám nem reménykedhettek jobb helyezésben, akárcsak az újraindulás után több nagy vereségbe is beleszaladó Alaves. A Betis szurkolói csalódottak lehetnek, hogy egy ilyen kerettel a 15. helyen zártak kedvenceik, más kérdés, hogy jobb teljesítményre nem lehetett számítani egy olyan gárdában, amiben a 39 éves Joqun nyújtja konstans módon a legjobb teljesítményt (a klublegenda még mesterhármast is szerzett ebben az idényben). A Celta Vigo idén is a 17. helyet szerezte meg, és a csapat háza táján örülhetnek, hogy nem lett még nagyobb ára az utolsó hét fordulóban mutatott nyeretlenségnek. 

Fotó:AFP

A Leganés az első 15 meccséből egyet volt képes megnyerni, ezt követően az is meglepő volt, hogy a gárda az utolsó meccs utolsó percéig még reménykedhetett a bennmaradásban. A bennmaradás nem jött össze, ebben azért feltehetőleg szerepe volt annak is, hogy Youssef En-Nesyri a Sevillához, Martin Braithwaite pedig a Barcelonához igazolt a télen, vagyis a két legjobb játékos év közben távozott. A Mallorca két éve még a harmadosztályban futballozott, így az is bravúr volt, hogy rögtön az élvonalba került, ahol bár a papírformának megfelelően kiesett, nem vallott szégyent. Az Espanyol lett az utolsó a bajnokságban, a barcelonai klub mostani szezonja egy teljes csőd volt, pláne az európai kupaindulást jelentő előző évhez képest. 

A 2019/2020-as idény végeredménye:

1

Real Madrid 

38

26

9

3

70

25

+45

87

2

Barcelona

38

25

7

6

86

38

+48

82

3

Atlético Madrid

38

18

16

4

51

27

+24

70

4

Sevilla

38

19

13

6

54

34

+20

70

5

Villarreal

38

18

6

14

63

49

+14

60

6

Real Sociedad

38

16

8

14

56

48

+8

56

7

Granada

38

16

8

14

52

45

+7

56

8

Getafe

38

14

12

12

43

37

+6

54

9

Valencia

38

14

11

13

46

53

−7

53

10

Osasuna

38

13

13

12

46

54

−8

52

11

Athletic Bilbao

38

13

12

13

41

38

+3

51

12

Levante

38

14

7

17

47

53

−6

49

13

Valladolid

38

9

15

14

32

43

−11

42

14

Eibar

38

11

9

18

39

56

−17

42

15

Real Betis

38

10

11

17

48

60

−12

41

16

Alavés

38

10

9

19

34

59

−25

39

17

Celta Vigo

38

7

16

15

37

49

−12

37

18

Leganés 

38

8

12

18

30

51

−21

36

19

Mallorca

38

9

6

23

40

65

−25

33

20

Espanyol 

38

5

10

23

27

58

−31

25

Góllövőlista:

 Lionel Messi

Barcelona

25

 Karim Benzema

Real Madrid

21

 Gerard Moreno

Villarreal

18

 Luis Suárez

Barcelona

16

 Raúl García

Athletic Bilbao

15

https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/98108/pics/lead_800x600.jpg
Atletico Madrid,Barcelona,külföldi foci,Real Madrid
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?