Blogolj!

Premier League: a Liverpool érinthetetlen volt az egész szezonban

Kálovics Tibor

Hétvégén véget ért a Premier League 2019/2020-as idénye, amely a Liverpool óriási dominanciáját hozta és csak a dobogóért valamint az Európa-liga-indulásért volt komoly harc. Cikkünkben felidézzük a mögöttünk hagyott szezon történéseit. 

Fotó: Getty Images

Egy évvel ezelőtt elképesztő harc zajlott a Premier League-ben a bajnoki elsőségért a Manchester City és a Liverpool között, amelynek végén a manchesteriek egyetlen ponttal megelőzték nagy vetélytársukat. Idén a szakértők többsége szintén a két gigász küzdelmét várta az első helyért. A küzdelem elmaradt és az angol labdarúgás történetének egyik legsimább bajnoki címét ünnepelhették az Anfield Road-on. A vasárnap befejeződött idényt azonban a legnagyobb dőreség lenne unalmasként, vagy feledhetőként aposztrofálni, a Bajnokok Ligája-indulásért, az Európa-liga-szereplésért és a kiesésért ugyanis olyan harcok zajlottak, amelyek csak az utolsó forduló második félidejében dőltek el. 

Harminc év után nyert ismét bajnoki címet a Liverpool, a "vörösök" ráadásul először nyerték meg a Premier League-t. Jürgen Klopp Anfield Road-ra érkezését követően egy tudatos építkezés zajlott, amely során minden nyáron olyan emberek érkeztek a csapathoz akiket a német mester azonnal be tudott építeni és nem is véletlen, hogy az idény két transzferálási időszakban meghatározónak szánt futballista már nem is költözött az Anfield Road-ra. Ez a keret készen volt 2018. nyarán és ezt bizonyította a Bajnokok Ligája-győzelem és a 97 ponttal elért bajnoki második hely. Idén egyértelműek voltak a célok Liverpoolban: a BL-ben a lehető legtovább kell menni, de a PL-megnyerése a prioritás, a hazai kupasorozatok pedig másodlagosak. 

A liverpooliak a szezonrajton 4-1-re legyőzték a Norwich Cityt majd a Southampton felülmúlását követően már a második forduló után a tabella élére álltak. Ezt követően nyertek további hat meccset (köztük a Chelsea és Leicester City ellen), ám először október 20-án veszített pontot a Klopp-csapat. A MU elleni döntetlent követően aztán folytatódott a 2019. februárjában kezdődő veretlenségi sorozat és a 10. és a 27. forduló között minden ellenfél kénytelen volt fejet hajtani a listavezető előtt. A Manchester City 3-1-es és a Leicester City 4-0-s legyőzésével lényegében szilveszterre eldőlt a bajnokság és nem az volt a kérdés, hogy ki lesz az angol bajnok, hanem, hogy 1886 és 2004 után lesz-e ismét veretlen csapata Angliának. 

Február végén egy Watford elleni érthetetlen 3-0-s vereséggel eldőlt, hogy nem lesz veretlen szezon, majd a gárda kettős vereséggel esett ki a Bajnokok Ligájából. Márciusban félbeszakadt az idény és még az is felmerült, hogy a szezon félbeszakításának esetén nem fogják bajnoknak nyilvánítani a tabellát utcahosszal vezető gárdát. Három hónap szünet után aztán újra pattoghatott a labda brit földön és a Liverpool 31 forduló elteltével (korábban, mint bármelyik csapat) bebiztosította a bajnoki elsőségét. Az utolsó hét meccsen aztán már kiengedett a bajnokcsapat (ezt a Manchester City és az Arsenal elleni vereségek is jelezték) és így nem lett pontrekord a menetelés vége, de egyértelmű, hogy a Liverpool tökéletes bajnoki idényt zárt. 

Jürgen Klopp munkája az elmúlt 11 hónapban érett be végleg a liverpooli kispadon és ha bárkinek voltak kétségei, hogy a német szakember a XXI. század egyik legjobb edzője, annak az illúziói elillanhattak. Alisson a szezon nagy részében klasszismódra védett, mint ahogyan Virgil van Dijk is hozta azt a teljesítményt, amire a korábbi másfél évben képes volt. Sokan nem értenek egyet azzal, hogy a szakírók szerint Jordan Henderson lett az év játékosa, ám a középpályás sok liverpooli drukker szemében idén végleg felnőtt a Steven Gerrard által hagyott nehéz örökséghez. Mohamed Szalah ezúttal nem lett gólkirály, de 19 találatával idén oroszlánrészt vállalt a bajnoki győzelemből, akárcsak a 18 gólos Sadio Mané, Roberto Firmino pedig az idény során kilenc alkalommal volt eredményes, de az Andrew Robertson és Trent Alexander-Arnold alkotta védőpáros több mint két tucat (26) gólpasszát is ki lehet emelni. 

Nagy kérdés, hogy a Liverpool a következő idényben is ennyire motivált lesz-e a PL-győzelmet illetően, a keret erősségét tekintve viszont egyértelműen a 2020/21-es bajnoki szezon első számú esélyese. A kezdőjátékosok biztosan maradnak, távozók ugyan lesznek (Dejan Lovren és Adam Lallana eligazolása biztos), de ha az ő helyükre sikerül megfelelő peremembereket találni akkor a Klopp-csapat megállíthatatlan lehet. 

Fotó: Getty Images

Két tökéletesnek mondható bajnoki idény (100 illetve 98 pont) után törvényszerű volt a Manchester City visszaesése, arra azonban kevesen gondoltak, hogy Pep Guardiola csapatára majdnem 20 pontot fog verni a Liverpool. A kétszeres címvédő manchesteriek az ötödik fordulóban vereséget szenvedtek a Norwich Citytől, majd három játéknappal később a Wolverhamptontól kaptak ki nagyon simán. Amikor Liverpoolban is alulmaradtak, sokan már kongatták a vészharangot, majd decemberben már kész tényként lehetett közölni, hogy nem sikerül az ismétlés. Az ezüstérem nem forgott veszélyben az idény második felében sem és valahol a mezőny kritikája, hogy a City kilenc vereséggel is könnyedén befutott a második helyre. Sokáig úgy tűnt, hogy ez önmagában nem fog semmit sem érni, mert erősen fenyegette a csapatot a Bajnokok Ligája következő idényéből való kizárás a pénzügyi fair play megszegése miatt. Az embargót végül hatályon kívül helyezték, így a csapat magja maradhat egyben és nem kérdés, hogy ez a gárda lesz a Liverpool legfőbb kihívója a következő évben is. 

A manchesteriek, akiket a Bajnokok Ligája legnagyobb favoritjának tartanak a fogadóirodák 102-35-ös gólkülönbsége kiválónak számít, messze ők rúgták a legtöbb gólt és csak a Pool kapitulált kevesebbszer, ám ez a mutató nem párosult konstans jó teljesítménnyel és a City több megnyertnek hitt meccsen is pontokat bukott el. Kevin de Bruyne extraklasszis módjára játszott (13 gól, 20 gólpassz), de Raheem Sterling (20), Sergio Agüero (16), Gabriel Jesus (14) és Riyad Mahrez (11) is átlépte a tízes gólhatárt idén. A kapott gólok száma mutatja, hogy nem Edersonon múlt ez a szereplés amelyet sokan Vincent Kompany távozásának, a sérüléseknek és a nem megfelelő átigazolásoknak (például Rodri) tudnak be. 

Odaért a dobogóra a Manchester United, ami a szezon egészét tekintve némileg meglepő, az utolsó fordulók teljesítményét figyelembe véve viszont egyáltalán nem az. Ole Gunnar Solskjaer együttese az első fordulóban megnyert rangadót követően sokáig botladozott és december közepéig alig hat győzelmet szerzett. (Igaz a "vörös ördögök" féltucat legyőzöttje között volt a Chelsea, a Manchester City, a a Tottenham Hotspur és a Leicester City is, valamint a gárda egyedüliként nem kapott ki a Liverpooltól). A január katasztrófa volt az Old Traffordon (négy meccs, három vereség), februártól azonban nem volt kérdés, hogy a bronzéremért harcba szálló csapatok közül a MU a legkiegyensúlyozottabb. A bajnoki véghajrában a Chesea, a Manchester City és a Tottenham is kapitulált velük szemben majd az idény legfontosabb meccsén a Leicestert is legyőzték 2-0 arányban és így övék lett a harmadik pozíció. 

Frank Lampard jött, látott és sokakat meggyőzött arról, hogy kiemelkedő játékoskarrierje után menedzserként is megállja a helyét a legmagasabb szintén. Pedig a fiatal szakember startja a Chelsea kispadján minden volt csak nem álomszerű (0-4 a MU ellen a szezonrajton). A "kékek" aztán szeptember és november között hozták a kötelező győzelmeket és szép lassan feljöttek az élmezőnybe. A csapat hektikusságára jellemző módon ezután jött egy mélyrepülés (13 meccsből mindössze 3 győzelem), majd januárban egy újabb nyeretlenségi széria. Konstans jó forma a bajnokság végére sem alakult ki, ám olyan eredményeknek köszönhetően, mint például a Manchester City legyőzése a fővárosiak odaértek a BL-pozíciókra. Az idény utolsó meccsén a Wolverhamptont le kellett győznie Lampardéknak, ők ezt megtették és így ott lehetnek ősztől a legrangosabb európai kupában. Lampard ráadásul még menybe is mehet a drukkerek szemében, hiszen a Chelsea-t bejuttatta a kupadöntőbe. 

Kepa Arrizabalaga és a védők számos kritikát kaptak, jellemző, hogy a Chelsea 54 kapott góljánál tizenegy csapat kapott kevesebbet (a Brighton ugyanennyivel zárt). Támadófronton viszont egyértelműen sok öröme volt az Eden Hazard távozása miatt sokáig búslakodó drukkereknek: az ifjú Tammy Abraham főleg a szezon elején villogott nagyon és 15 találatig jutott, de Olivier Giroud is magára talált az évad végére, Christian Pulisic és a Lamparddal a Derby Countyban is együtt dolgozó Mason Mount pedig alapemberekké váltak. Ez a teljesítmény még egyszer kevés lenne a BL-induláshoz, ezt Roman Abramovics is érzi aki a következő szezonra  Hakim Ziyechel és Timo Wernerrel már megerősítette a keretet, de Kai Havertz Londonba igazolása is nagyon valószínű. 

Fotó:lcfc.com

Ami az NB I-nek a Mezőkövesd volt a legutóbbi évben azt a szerepet a Premier League-ben a Leicester City töltötte be. Hiába nyert bajnokságot a gárda 2016-ban, messze volt a nagycsapatok státuszától. A leicesteriek aztán mégis úgy tűnt, hogy rácáfolnak a várakozásokra és odaérhetnek a dobogóra. Decemberben a második-harmadik helyekért csatáztak és bár a Manchester City és a Liverpool elleni vereségek (1-3, 0-4) mutatták, hogy Brendan Rodgers alakulata nem teljesen topcsapat mégis úgy tűnt, hogy legalább a BL-indulás meglehet. A Leicester a szezon második felére viszont teljesen összeomlott és olyan érthetetlen vereségeket szenvedett el, mint a Norwich elleni 0-1, a korábban kilenc góllal megsemmisített Southampton elleni 1-2, vagy a Bournemouth elleni 1-4. A Sheffield United felett aratott győzelem, valamint a többiek bukdácsolása miatt ugyan volt még esély a negyedik hely megszerzésére, ám a Tottenham és a MU elleni vereségek végül keresztül húzták a csapat számításait. 

Pozitívumok persze így is akadtak a leicesteri szereplést illetően: Kasper Schmeichel az utolsó fordulóban elkövetett bakija ellenére is az év egyik legjobb kapusa volt, Jamie Vardy pedig 23 góljával a gólkirályi címet is bezsebelte. 

Fotó: AFP

Egy hullámvasúthoz volt hasonlítható a Tottemham Hotspur mögöttünk hagyott idénye, amelynek végén az észak-londoniaknak nagyot kellett hajrázniuk az El-selejtezőjéért is. Az idény eleji gyenge teljesítmény annak a Mauricio Pochettinonak az állásába került, aki bajnoki dobogóig és BL-döntőig vezette a "Spurst" és a helyét Jose Mourinho vette át. A "Special One" és a keret neheze talált egymásra, elég csak a BL-ből Leipzig ellen 0-4-el való kiesésre, a Norwich elleni FA-kupa-búcsúra vagy a kötelezőnek vélt győzelmek többszöri elmaradására gondolni. A Tottenham aztán az évad végére összekapta magát  és bár a portugál tréner folyamatosan ócsárolta az Európa-ligát, végül legalább a második számú európai sorozatba bejutott. A védelem az utolsó fordulókra nagyon összeállt, elől pedig Harry Kane (18 gól) és  Son Heung-min hozták azt, ami várható.

A Tottenham felfutásának az áldozata lett a Wolverhampton Wanderers, amely sokáig biztos befutónak tűnt a hatodik pozícióba. A "Wolves" végül megint a hetedik helyen végzett és reálisan szemlélve ez is egy kimagasló eredmény ettől a csapattól. A Manchester Cityt oda-vissza megverő, de 14 döntetlent játszó gárda játékosai közül a 17 gólig jutó Raúl Jiménez és a jövő nagy emberének tekintett Adama Traoré és a remek kapusteljesítményre képes Rui Patricio emelkedett ki. 

Bármi is lesz az FA-kupa döntőjének végeredménye az Arsenal idén elvesztette a nagycsapatok közti helyét. Az "ágyúsok" az évad első felében képtelenek voltak kettőnél több meccset megnyerni egymás után, és ez Unai Emery menedzseri állásába került. Mikel Arteta kinevezésével sem változott először a helyzet pedig 2020 első napján a MU kapott ki az Emiratesben. A sorozatos döntetlenek miatt egyre távolodott Európa az Arsenaltól és bár a véghajrában felvillant, hogy a bajnokságból is kivívható az El-indulás ezek a remények szertefoszlottak az Aston Villa elleni vereséggel. Pierre-Emerick Aubameyang ugyan hozta magát a 22 góljával, de körülbelül ő nyújtotta az egyetlen kimagasló teljesítményt a csapatban. A védelem, különösen David Luiz megbocsáthatatlan hibákat vétett, Mesut Özil a csapat legmagasabb fizetésű (és egyik legnagyobb tudású) játékosaként lényegében a keretből is kikerült, de ő jól érezte magát a nézőtéren is, míg a 80 millió euróért vásárolt Nicolas Pépé szintén csalódást okozott. A Chelsea elleni kupafinálé során nemcsak az El-indulásért lép pályára az Arsenal, hanem azért is, hogy Aubameyangot megtartsa, mert ha a kontinens kupaküzdelmeit ősztől az Arsenal nélkül rendezik, akkor a gaboni csatár szinte biztosan távozik. 

Aki Sheffield United mérkőzéseket nézett az nem éppen a gólokban gazdag találkozókat tekintette meg, az újonc csapat ugyanis 39-39-es gólkülönbséggel zárta a harmincnyolc fordulón át tartó küzdelemsorozatot. A minimalista támadójáték és a Manchesterből kölcsönvett kapus Dean Henderson remek teljesítménye sokáig úgy tűnt, hogy akár európai szereplést is érhet a PL-újoncának. Februárban még az ötödik volt a Sheffield, de a törvényszerű visszaesést követő kilencedik pozíció is olyan eredmény, amit a szurkolók megünnepelhetnek. 

A Burnley egész végig a mezőny közepén szerepelt, mégis érdekes történet ezé a gárdáé. A pandémiát követően meghosszabbították a csapatok a játékosok szerződéseit, ám hárman is  a távozás mellett döntöttek. Mivel a kulcsemberek közül többen sérüléssel bajlódtak (a gárda legjobbja Chris Wood sem volt teljesen egészséges), így Sean Dyche tizenhárom-tizennégy játékossal csinálta végig az újraindulást követő időszakot. 

Fotó:Reuters

Amikor a Southampton decemberben úgy állt az utolsó előtti helyen, hogy 9-0-s megalázó vereséget szenvedett a Leicestertől otthon, úgy tűnt, hogy megvan az egyik kieső. Erről aztán szó sem volt az idény későbbi szakaszában, sőt a "Soton" esetében sokáig az is felmerült, hogy akár a tabella első felében végezhet. Danny Ings játékát mindenképpen ki kell emelni: a Liverpoolban a sérülései miatt alig szereplő csatár idén beérett és 22 góljával a góllövőlista második helyéig jutott. 

Totális csőddel ért fel az Everton augusztus és december közti időszaka és így nem meglepő módon a klubvezetés megköszönte Marco Silva munkáját. A portugál tréner helyére a Nápolyból elküldött Carlo Ancelotti ült, és az olasz edzőlegenda hozta is a minimumot, vagyis a középmezőnybe vezette a gárdát. A csapatban Dominic Calvert-Lewin és Richarlison 13-13 gólja emelhető ki, az ő jövőjük nagyban befolyásolhatja, hogy mire megy az Everton Ancelotti első teljes évében. 

A Newcastle és a Crystal Palace is középszerű teljesítménnyel végzett a 13-14. helyen. Utóbbi csapat sokáig a legjobb 10-be is bekerülhetett volna, ám az utolsó nyolc meccséből hetet elveszítve erre végül esélye sem volt. A Brighton tökéletesen hozta azt amit lehetett ettől a kerettől várni, sőt úgy maradt bent, hogy nem is állt kieső helyen. A West Ham United hiába költött el  euromilliókat neves játékosokra, csalódást keltő idényen van túl. A "kalapácsosokat" a kiesés szele is meglegyintette és leginkább a Slaviából kölcsönvett Tomas Soucek valamint az utolsó fordulókban elképesztően gólérzékeny Michail Antonio teljesítményének köszönhetően maradtak bent. 

A Norwich City lefelé lógott ki a mezőnyből és így meglehetősen hamar eldőlt, hogy a "kanárik" a következő idényt majd a másodosztályban kezdhetik el, az utolsó bennmaradást érő 17. pozícióért viszont ádáz harc dúlt. A Watfordnak úgy volt bennmaradási esélye, hogy az első 17 meccséből egyet nyert meg ezt követően magára talált az idényben négy edzőt is elfogyasztó gárda és elkerült a kiesőzónából is. Az utolsó fordulóban viszont Troy Deeney kapituláltak az Arsenal és a Manchester City ellen is, és így búcsúztak az élvonaltól.

Véget ért a Bournemouth PL-kalandja is: a tíz éve még a negyedosztályban szereplő együttest folyamatosan fenyegette a kiesés és bár a véghajrában az Evertont és a Leicestert is magabiztosan legyőzte, ezek az eredmények kevésnek bizonyultak. Ennél az egy kieső csapatnál nem volt edzőváltás, tekintve, hogy Eddie Howe volt az aki a Football League I-ből és a Championshipből is feljebb juttatta a Bournemouth-t. 

Fotó:AFP

Végül az Aston Villa maradt bent, pedig a korábbi BEK-győztes a 25. és a 34. forduló között két pontra volt képes. A birminghamiek az utolsó négy játéknapon viszont kétszer nyertek, két döntetlent játszottak és így drámai körülmények között a Bournemouth előtt végeztek. A bennmaradás hőseként Jack Grealish-t szokták emlegetni a szakértők, a 24 éves középpályást sokan egy nagyobb csapatban is el tudnák képzelni a jövőben.

A 2019/20-as idény végeredménye:

1 Liverpool  38 32 3 3 85 33 +52 99
2 Manchester City 38 26 3 9 102 35 +67 81
3 Manchester United 38 18 12 8 66 36 +30 66
4 Chelsea 38 20 6 12 69 54 +15 66
5 Leicester City 38 18 8 12 67 41 +26 62
6 Tottenham Hotspur 38 16 11 11 61 47 +14 59
7 Wolverhampton Wanderers 38 15 14 9 51 40 +11 59
8 Arsenal 38 14 14 10 56 48 +8 56
9 Sheffield United 38 14 12 12 39 39 0 54
10 Burnley 38 15 9 14 43 50 −7 54
11 Southampton 38 15 7 16 51 60 −9 52
12 Everton 38 13 10 15 44 56 −12 49
13 Newcastle United 38 11 11 16 38 58 −20 44
14 Crystal Palace 38 11 10 17 31 50 −19 43
15 Brighton & Hove Albion 38 9 14 15 39 54 −15 41
16 West Ham United 38 10 9 19 49 62 −13 39
17 Aston Villa 38 9 8 21 41 67 −26 35
18 Bournemouth  38 9 7 22 40 65 −25 34
19 Watford  38 8 10 20 36 64 −28 34
20 Norwich City  38 5 6 27 26 75 −49 21

Góllövőlista:

 Jamie Vardy Leicester City 23
 Pierre-Emerick Aubameyang Arsenal 22
 Danny Ings Southampton
 Raheem Sterling Manchester City 20
 Mohamed Salah Liverpool 19
https://topligak.blogstar.hu/./pages/topligak/contents/blog/98318/pics/lead_800x600.jpg
Chelsea,Liverpool,Manchester City,Manchester United,Premier League,Tottenham Hotspur
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?